A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

Sz.KÜRTI Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-képei Amerikában

külön, egy-két év különbséggel.

8 Amerikában majdnem egyszerre, pár hónap eltéréssel mutatták be a Krisztus Pilátus előttet és a Golgotái 1886-87-ben, s azok ott is maradtak (csak egyszer, az 1889. évi párizsi világkiállítás idején hajóztak vissza Európába). A Krisztus képek Amerikába vitelét 1886-ban határozta el Sedelméyer. Jó előre látta a közelgő gondokat: Munkácsy népszerűségének hanyatlását (a Mozart halála kudarca után) elhatalmasodó betegségét, másrészt azt, hogy Amerika még kiaknázatlan, jó felvevő piac, ahol Munkácsy képeivel nagy esélyei lehetnek. Ezért vitt 1886 nyarán amerikai milliomosokat a műterembe, ezért melengette az ötletet, amit Munkácsy így jelzett feleségének, Cecile-nek 1886. június 16-án és 17-én írt levelében: „Sedelméyer most volt nálam . . . arról álmodik, hogy Amerikába megy, hogy elébemenjen az üzletnek, ha már az üzletek nem jönnek elébe . . . Rábeszél, hogy menjek vele Amerikába arcképeket festeni és milliomosként hazatérni. Krisztusomnak amerikai kiállításán kérődzik. De nem talál rá vállalkozót, tehát ő maga akarja megkockáztatni'''.

9 Később Sedelméyer így fogalmazta meg az Amerikába vitel okait: „kötelező hála illeti azt az Amerikát, amelynek műpártolót elsőként ismerték fel a nagy művész zsenialitását . . . Ha Magyarország a szülőföldje, Franciaország művészhazája, egyre inkább Amerika lesz művei végső, maradandó otthona".

I0 Ez a megállapítás igaz volt. Az ismeretlen fiatalembert, annak idején, Düsseldorfban John R. Tait újságíró és Willstaek vasgyáros látogatta meg. A milliomos 1870-ben megvásárolta és Amerikába vitte a Siralomházat, a Milton pedig a New York-i Lennox Library termét díszítette 1879-től, miután Róbert Lennox Kennedy megvásárolta a nagybátyjáról elnevezett könyvtár számára. Csendéletek, szalonképek sora volt már New Yorkban, William Henry Vanderbilt, William Astor, Henry Marquand, August Belmont, Moris K. Jesup, Judge Hilton, Ferdinánd Blumenthal, C. J. Osborn, O. D. Munn, Róbert Stuart tulajdonában, W. E. Waltersnél Baltimore-ban, Gibson (Philadelphia) és Rice (Boston) gyűjtők, milliomosok otthonában. 1881 áprilisában egy nagy tanulmány jelent meg a „The American art rewiew"-ben John R. Tait tollából, több festmény, rajz reprodukciójával, Munkácsy arcképével. Tait áttekintette Munkácsy életét és leírta az Amerikában található művek egy részét." Nem akármiért vitte tehát Sedelméyer Munkácsy kiállítását Amerikába, súlyos milliókat remélt. A művészt is biztosította: nagyszámú és jól megfizetett portrémegrendelést kap odaát. Sedelméyer megtalálta a számítását, Munkácsy kevésbé. A műgyűjtő nagy propaganda-hadjárattal előzte meg és kísérte a kiállítást. Már a hetvenes évek végétől kiépítette kapcsolatait az amerikai sajtóval, erre példa a „The Baltimore Sun", a „The New York Herald" és a „The American Register" 1881-es párizsi tudósítása, s az utóbbi célzása: reméli, hogy a nagy kép egyik hazájabeli híres gyűjtő tulajdona lesz. A népszerűsítést célozta a Bukovics Ernő által írt és szerkesztett katalógus, ill. könyv. Ez a reprezentatív album a Krisztus Pilátus előtt című képet elemezte, Munkácsy-életrajzot, valamint az 1881-85 között megjelent angol, francia, 8. A párizsi bemutató és az európai vándoroltatás francia, angol, német, svéd, norvég nyelvű cikkeit, reprodukciókkal együtt egy díszes album mutatta be, amelyet Sedelméyer adott ki. Ld. N. N.: Christ before Pilate (Paris, 1886) című kötetet (ez, későbbi utalás szerint, Bukovics Ernő munkája), amelynek segítségével pontosan rekonstruálható az útirány. A második kiadás lett az amerikai bemutatók propaganda anyaga. 9. Munkácsy Mihály válogatott levelei - a továbbiakban: MMVL - (Bp. 1952). Szerkesztette és az idegen nyelvű leveleket fordította: Farkas Zoltán, a bevezetőt írta: Végvári Lajos. Idézet a 156. és 157. számú levélből, 142. p. 10. NN: Christ before Pilate, II. kiadás, 2. p. 11. John R. Tait: Michael Munkácsy = The American art rewiew, 1881, No. 18. 235-43. p. és képek. 72