A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

JURECSKÓ László: Ösztöndíjazás vagy „beleegyezéses száműzetés”? (Fülep Lajos itáliai tartózkodásának okai)

„Magyar nép művészete", kalotaszegi népművészetet ismertető Fülep-kritika idézte elő.

4 Ennek a munkának a megindítását Lippich személyes ügyének tekintette, mindent megtett azért, hogy a személyi és anyagi feltételeket megteremtse hozzá. Ugyanis ennek létrejötte egyrészt elméleti kiindulópontját erősíthette, másrészt alapul kívánta szánni a magyaros művészet kifejlődéséhez. A kiadvány propagandisztikus célja egyértelmű. Fülep 1907-es kritikájában - talán ez a legvisszafogottabb a hasonló jellegűek között nem is annyira bírálatát, hanem kétségeit fejezi ki. Megkérdőjelezi a gyűjtés eredményét, a múzeumba bekerülő népművészet életképességét, valamint az eredeti környezetéből kiszakított, funkciójától megfosztott tárgyak inspiráló hatását az ún. „nagy művészekre", azaz tulajdonképpen az egész hivatalos művészetpolitikai irányvonalakat és annak kivitelezhetőségét, helyességét. E mellett a kritika mellett nem mehetett el szó nélkül Lippich.

5 Úgy érezte, hogy a kritika személyesen ellene is irányul és mivel eszközei a korabeli liberális sajtófelfogással szemben nem voltak meg, így Fülep elhallgattatására más lehetőséget kellett keresnie. Ez a lehetőség egyértelműen a kritikus külföldre küldése volt. Természetesen ezt a célt erőszakkal nem érhette el, így más eszközökhöz kellett folyamodnia. Találkozásuk és beszélgetésük után aztán kiderült, hogy Lippich eltávolítási szándékaival nyitott ajtókat dönget, és nem volt szüksége különösebb fondorlatra, vagy rábeszélésre célja elérése érdekében. Ennek megértéséhez azonban vissza kell nyúlnunk korábbi dokumentumokhoz. Segítséget nyújt Fülep felfogása és hangulata megértéséhez naplójegyzete. Már 1906-ban megérezve az őt ért becsülések veszélyét.

6 Fülep ki akarja magát tépni a műkritika hazai kötelékeiből. Hiszen nyilvánvalóan a hazai viszonyok még olyan rendíthetetlen kritikus számára is gátakat jelentettek, mint Fülep. ő azonban nem is ez ellen lép fel elsősorban. Ambíciói elvesztését félti és a megmérettetés érdekében külföldre, ekkor még Párizsba vágyik. Már ekkor megnyilvánul Fülep ellenérzése az általa később „zsurnalisztikának" nevezett irány ellen. Mindig valami mélyebbet, jobban megalapozottabbat szeretne ekkori kritikáiban is elérni. A kilépéshez azonban támogatásra van szüksége. Lyka Károly a Művészet és az Új Idők szerkesztőjében találja meg ezt - akit egyébként különösebben nem becsült. Lyka fordul a minisztériumhoz, személy szerint K. Lippich Elekhez Fülep ösztöndíjkérelmével.

7 Valószínű, hogy ez a pont, amikor a tanácsos és a kritikus útjai először találkoztak. Lippich a fentiekben már kifejtettek alapján úgy érzi, hogy felhasználhatja Fülepet céljai érdekében, így kijárja neki az állami támogatást. így Fülep 1906 májusában államsegéllyel és a minisztérium ajánlólevelével ellátva Párizsba utazik.

8 Párizsi tartózkodása alatt elsősorban a modern művészetekkel foglalkozik, különösen a poszt-impresszionisták, közülük is elsősorban Cézanne tesz rá nagy hatást. Azonban tartózkodását nagyon beárnyékolja ott jelentkező bélbaja. így 1906 végén sok tapasztalattal gazdagodva, de negatív személyes élményekkel tér haza. Ez az elvágyódás és ismereteinek megalapozása, komolyabb művészettörténeti tanulmányok folytatásának igénye azonban továbbra is erős marad Fülepnél. Tulajdonképpen a Lippichhel való összeütközés után ezeket felismerve a tanácsos nem sok energiájába kerül Fülep meggyőzése és eltávolíttatása. Sőt, Lippich még úgy tüntetheti fel magát, mint aki csak kielégítette a kritikus elképzeléseit, így módja van 4. Fülep L., 1974. I. 193-197. 5. Fülep L., 1974. I. 119. Fülep csak ebben az esetben említi Lippich nevét, igaz ekkor igen degradálóan. 6. Fülep Lajos személyes iratai. Naplótöredék, MTA Könyvtára Kézirattára, MS 4592/4. 7. Lyka Károly levele K. Lippich Elekhez. Budapest, 1906. március 7. OSZK Kézirattára. 8. Fülep Lajos személyes iratai, életére vonatkozó dokumentumok. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium ajánlólevele. Budapest, 1906. május 19. MTA Könyvtára Kézirattára. MS 4592/5. 8/