A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

DOBRIK István: „A művészet igazában van a szabadság világa.” Beszélgetés a hetvenéves Végvári Lajos művészettörténésszel

„A MŰVÉSZET IGAZÁBAN VAN A SZABADSÁG VILÁGA" Beszélgetés Í» hetvenéves Végvári Lajos művészettörténésszel DOBRIK ISTVÁN Végvári Lajos a Sopron megyei Zsira községben született, 1919. augusztus 28-án. Soproni ősei évszázadokon keresztül képzőművészek voltak. Iskoláit Sopronban és Sümegen végezte. 1938-ban beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karára, ahol doktori diplomát szerzett 1948-ban művészettörténetből, keresztény régészetből és összehasonlító irodalomtudományból. 1942-től, 1948-ig a Fővárosi Népművelési Bizottságnál dolgozott, mint szakreferens. 1943-ban behívták katonai szolgálatra, 1945-től 1947-ig szovjet hadifogságban volt Szibériában. 1948-tól a Fővárosi Képtárban dolgozott. 1950-től 1953-ig a Fővárosi Képtár igazgatója volt. Ezt követően egy évig a Szépművészeti Múzeum helyettes főigazgatójaként előkészítette a Nemzeti Galéria megalapítását. 1950-től 1953-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem bizánci művészetet és muzeológiát adott elő. 1954 márciusában kinevezték a Képzőművészeti Főiskola Művészettörténeti Tanszékének vezetőjévé, ezt a feladatkört 1981-ben történt nyugdíjazásáig látta el. 1971-ben Miskolcra költözött, ahol másodállásban először a városi Képtárban, majd a Herman Ottó Múzeumban dolgozott. Alapító tagja a Magyar Képzőművészek Szövetségének és a Képzőművészeti Alapnak. 1966-ban a Magyar Fotóművészeti Szövetség tiszteletbeli tagjává választották. 1969-ben fotó szakírói tevékenysége elismeréseképpen ESFIAP kitüntetést kapott. 1950-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, 1979-ben arany fokozatát kapta meg. 1978-ban a Szakszervezetek Arany Érdemrend érmével tüntették ki. 1983-ban részt vett a Magyar Diaporáma Szövetség megalapításában és annak elnöke lett. Húsz évvel ezelőtt az ő kezdeményezésére jött létre a zebegényi képzőművészeti szabadiskola. 1967-ben olasz, 1969-ben belgiumi ösztöndíjat kapott. Számos kritikája, tanulmánya jelent meg. Könyvek: Munkácsy Mihály emlékei 1950; Munkácsy Album 1951; Szolnoki Művészet 1853-1953. 1953; Munkácsy Mihály 1955; Manet 1957; A sümegi Maulpertsch freskók 1958; (Majd ennek további három kiadása sümeg műemlékei címmel); Munkácsy Mihály élete és művészete 1958; Delacroix 1959; Katalog der Gaemelde und Zeitchnungen Mihály Munkácsy 1959; Szőnyi István 1960; Giottó 1961; Fétis vagy Géniusz (fotóelméleti tanulmányok) 1968-70; Imreh Zsigmond 1979; Tudod-e mi a művészet? 1983; A szép fénykép 1984; Munkácsy Mihály 1984; Szinyei Merse Pál 1986. Társszerzője a Fülep Lajos szerkesztésében megjelent Magyar Művészettörténetnek, melyben a XIX. század második felét írta. A Művészeti Lexikon XIX-XX. századi európai művészeti cikkeinek szerkesztője. A Szinyei Társaság és a Gressham Kör művészetét tárgyaló fejezeteket írta a Magyar Művészettörténet VII. kötetében. Kétszáz év 7