A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

GODA Gertrúd: Izsó Miklós domborműve Váradi Fekete Dezsőről

IZSÓ MIKLÓS DOMBORMŰVE VÁRADI FEKETE DEZSŐRŐL GODA GERTRÚD Izsó életművével foglalkozó kutatók valahányszor elismerően méltatják a szobrász invenciózus portréit, s a felsorolásban említést tesznek a Váradi Fekete Dezsőről készült gipszmedaillonról (1. kép). Az elemzés viszont mindig elmarad, melyből arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az csupán a Somogyi Miklósnak az 1913-as Művészetben megjelent írása és egész oldalas fotója alapján ismert. Az ekkor közölt tulajdonosra vonatkozó adatot később Weiss Anna is átvette az 1939-ben megjelent Izsó Miklós élete és művészete című könyvében, miszerint az az ábrázolt fiának - Váradi Fekete Pálnak - tulajdonában van. De a világégés, és a további adatok hiánya így azt a lappangó művek sorsára juttatta. A remekbe sikerült alkotás születésétől a Váradi Fekete család féltve őrzött relikviája. Nem csupán azért, mert Izsó és az ábrázolt barátságának nagystílű bizonyítéka, hanem azért is, mert a köztiszteletnek örvendő családfő igen fiatalon, alig tíz évvel a medaillon elkészülte után hirtelen elhunyt. Ha csupán az erős oldalvilágítású fotó alapján ismernők e domborművet, formája után felvetődne, hogy ez is, mint a Palóczy-terv (1868), vagy a Mányik Ernesztina (1873) - sírkőemléknek készült. A kételyt hamar eloszlatja a már említett Somogyi Miklós által írt: Néhány újabb adat Izsó Miklós életéhez c. tanulmány. Végérvényesen a művel való szembesülés győz meg bennünket arról, hogy Izsó természet utáni pontos megfigyelésén alapuló igaz nagy bravúrjával állunk szembe! Izsó saját maga és a szobrászat iránt érzett felelősségéből adódott, hogy nem volt képes eredményesen foglalkozni olyan feladattal, mellyel érzelmileg nem azonosult, ül. aki felé emberi tisztelettel nem közeledett. Alkatilag az elhatározás szabadságára is nélkülözhetetlen szüksége volt. így a történeti portréinak barokkba mervülése is ide, a téma független rátalálásának hiányára vezethető vissza. Joggal feltételezhetjük tehát, jó barátság lehetett a szobrász és modellje között Pesten már csak azért is, mert félig-meddig földik voltak Hangony és Disznóshorvát révén. Bár Váradi Fekete Dezső közel tíz évvel fiatalabb volt, a barátság emlékét nem csupán e sikeres portré őrzi, hanem a szülőföldön tett közös látogatás ténye is erre utal.

1 A klasszikus nyugalommal, tiszta vonalvezetéssel megformált arcél, s az ábrándos tekintet egy 22 éves jogászé, aki tanulmányainak végeztével Miskolcon lesz a város jegyzője, s aki az 1873-as bécsi világkiállítás küldötteként betegedett meg, és hunyt el fekete himlőben. Unokája, Somogyi Miklós, ki maga is szép ívű festői pályán induló jurátus volt, a már említett írásában a mű szempontjából nem tud a család emlékezetéből fontos adalékkal szolgálni, így hát az ismert izsói életútra kell hagyatkoznunk. 1. Adatok művészetünk történetéhez. Somogyi Miklós: Néhány újabb adat Izsó Miklós életéhez. Művészet, 1913.28-31. 4 61