A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)
SÜMEGI György: A képíró, Simonyi Antal
„írassék meg a magyarhoni művészet történelme, s jelesebb hazai (akár itt született, akár itt élt) művészek életírásával s a művészet általános történelme legfőbb mozzanatainak előrebocsátásával, világos népszerű nyelven, különös figyelemmel arra, hogy fiatal művészeinknek ezen munka által helyes önművelési irány adassék s bennök nemes dicsvágy ébresztessék s tápláltassék". 4 * Simonyi a Nemzeti Képcsarnoknak alapító tagja volt. Madarász Viktor Eötvös arcképének elkészítésére ugyanúgy adományozott, 49 mint ahogy ott találjuk a nevét a „társulati műcsarnok állítására" adományt tevők között: „gr. Andrássy Gyula 150 ft (. . .) Simonyi Antal 40 ft, (. . .) Jankó János 40 ft." 5() A tehetséges fiatalok segítésére, gyámolítására, művészi ambícióik támogatására mindig volt figyelme Simonyinak. A kezdő Munkácsy segélyezéséről a Képzőművészeti Társulat egyik vezetője, Harsányi Pál így számolt be: „Festett egy képet, a Hazatért és elbeszélő honvédéi. Bemutatván azt a legközelebbi választmányi ülésen s a zsűrihez megbírálásra kiadatván, az kétségtelen tehetséget bizonyítónak jelentette ki. Most emlékszem, miképp főleg Simonyi Antalban a legnagyobb reményeket költötte föl". 51 Simonyi Antal 1840-es, 50-es évekbeli festői működését, ennek megmaradt emlékei tanúsága szerint 1848-49 történelmi eseményei nem vágják ketté, nem befolyásolják észrevehető mértékben. Simonyi reformkori, vagyis biedermeier festő marad az önkényuralom idején is. Azon kevesek közé tartozik, akinek a forradalom és szabadságharc nem hagyott maradandó nyomot a művészi munkásságán. Börtönképei, rabportréi lüktetőén aktuálisak és vádlóak ugyan, de megmaradnak a reformkort túlélő biedermeier stíluson belül. A féktelenebb lobogás, az érzelmek gáttalanabb megmutatása, a romantika, alkatától lehetett idegen. Nyilvánvalóan ismerte Kisfaludy Karoly kísérletét, a franciák előremutató példáját s Henszlmann Imrének az új stílusra buzdító, 1844-ben megjelent Párhuzamát; mégis megmaradt a régibb fölfogás mellett, belesimulva a reformkori kismesterek rendjébe. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eszméinél a 40-es évek közepén sokkal erősebb, szellemiségét nagymértékben alakító hatású volt számára a francia utópista szocializmussal való megismerkedés, mely gondolkodása alapkarakterét meghatározta a továbbiakban. Valószínűleg ennek az őt lenyűgöző, fogva tartó elvrendszernek köszönhető elméleti érdeklődése. Simonyi egész szocialisztikus szellemiségének, gondolkodása irányának, politikai nézeteinek, szenvedélyes technikai és mechanikai érdeklődésének foglalata az 1855-ös párizsi kiállításról írt, 1856-ban két kiadásban is megjelent munkája. 52 Simonyi a Tanulmányok bevezetőjében hangsúlyozza az általános emberi haladás, a „közjóért" való folyamatos küzdelem fontosságát, s kijelenti: „a polgárosult világnak a jövőben egyetlen családot kell képezni". Az egyetemes világtárlat „vezéreszméjét, nem csupán anyagi irányban, de főleg szellemében, a tudomány - s iparágak mindinkábbi szövetkezésében' (kiemelés Simonyi Antaltól) kell keresni. Simonyi gondolkodásának naiv dialektikus elemei is felszínre kerülnek, az „anyag és szellem" (kiemelés S. A.) „egymástól elválasztható" írja, mert „a természet örök törvényei isteni erővel alakítják át folyamatosan az anyagot, míg az anyag a természet örök törvényeit de csak hajszálra sem képes módosítani". Azt is megfogalmazza azonban, hogy a „törvények substrátuma, az anyag". A III. fejezetben kijelenti: „az egyetemes világtárlat a fejlett emberi értelem legnagyobbszerű nyilatkozata". Beszél a közlekedés 48. Pesti Napló, 1859. jún. 5. 128. sz. 49. A Nemzeti Képcsarnok Alapító Egy. története. Művészettörténeti Értesítő, 1957. VI. évf. l.sz. 44-45. 50. Vasárnapi Újság. 1863. 115. 51. Lyka Károly: Nemzeti romantika. Bp. 2. kiad. 1982. 15. 52. Simonyi: Tanulmányok, 1855. 57
