A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

WOLF Mária: Az Árpád-kori vaskohászat újabb emlékei Borsod-megyében

AZ ÁRPÁD-KORI VASKOHÁSZAT ÚJABB EMLÉKEI BORSOD MEGYÉBEN WOLF MÁRIA 1986 szeptemberében a Kohászattörténeti Bizottság kezdeményezésére régészeti ásatást végeztünk Trizs-Vörössár nevű határrészben. A lelőhelyet Nováki Gyula és Vastag Gábor fedezte föl 1962-ben, amikor Trizs-Vizesberekben ásattak. A területre a helybéliek hívták fel a figyelmüket. Ekkor egy nagyobbacska tisztáson több kohó toroknyílását látták kirajzolódni és a gyér füvű területen salaktöredékeket is gyűjtöttek. Maga a Vörössár elnevezés is vasfeldolgozásra engedett következtetni. A lelőhely Trizstől mintegy 3 km-re É-ra helyezkedik el (1. kép) egy alacsony, patakra néző dombon. A kis tisztás fölött meredek hegy emelkedik, körülötte mindenhol erdők terülnek el.

1 Az ásatás során az 1962-ben észlelt kohók közül két teljesen épet és két töredékeset sikerült feltárnunk. Előkerült továbbá a két ép kohó műhelygödre is (2. kép). 1. műhely: A műhelygödör nagyjából téglalap alakú. Szélessége 3,40 m, mérhető hosszúsága 6,6 m, Ny-i, a patakra lefutó végét nem lehetett pontosan megállapítani. A kohót a műhelygödör K-i végébe az enyhén lejtős domb oldalába vájták bele. A kemence teljesen ép, azonban a toroknyílás teteje kissé töredékes (3. kép). Jelenlegi belmagassága 50 cm, a torok átmérője 19 cm, a mellnyílás magassága 22 cm, szélessége 25 cm, a medence átmérője 28 cm, mélysége 35 cm (4. kép). A kemence belső tere, valamint mellnyílása homokkal soványított agyaggal tapasztott, a medence a mellnyílás felé rézsűsen emelkedett. A mellnyílás előtt téglalap alakú, 50x20 cm-es tapasztást találtunk. A kemence mellnyílásától ÉK-i irányban, 110 cm-re, a mai felszíntől 57 cm mélységben egy medve került elő (5. kép). A kohó közelében, tőle E-ra, a műhelygödör szélénél egy helyen több fúvócsövet találtunk. A fúvócsövek igen málékonyak voltak, épségben egyet sem tudtunk kiemelni. E mellett, a műhelygödör oldalfalában nagyobb mennyiségű, általában ökölnyi ércdarab is előkerült. Az ércdarabok limonit típusúak voltak, és nem látszott rajtuk a pörkölés nyomai. Az érclelőhely közelében a gödör oldala és alja egy darabon tapasztott, ÉK-i felében pedig nagy területen vörösre égett volt. A műhelygödör K-i oldalán két nagyobb gödröt figyeltünk meg, mindkettőt kissé az oldalfal alá vájták (6., 7. kép). Feltöltésük erősen faszenes, hamus volt, mindkettőben nagyobb salaktömbök helyezkedtek el (8. kép). A műhelygödör feltöltéséből salak-, érc-, és fúvócsőtöredékek, valamint néhány Árpád-kori cserépdarab is előkerült. Az egyiket fogaskerékkel benyomott minta díszíti (9. kép 4.). A fúvócsövek vörös, apró kaviccsal soványított, durván iszapolt agyagból készültek, többnyire igen töredékesek. A viszonylag ép darabokból arra következtethetünk, hogy egyik végük tölcséresen kiszélesedett, néhányukba belekövesedett a salak (10. kép). Legnagyobb mérhető hosszuk 5 cm, belső átmérőjük 2,1 cm, külső átmérőjük 3,7 cm volt. 1. Mint azt az ásatást megelőző helyszíni szemle során megállapítottuk, a terület arculata 1962 óta jelentősen megváltozott. így a szelvények kijelölésekor Nováki Gyula segítségét kértük. Szívességéért ezúton is szeretnék köszönetet mondani. Köszönettel tartozom továbbá Révész Lászlónak, aki az ásatáson részt vett, munkámban segített. 543