A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

SÜMEGI György: A képíró, Simonyi Antal

10. kép. Simányi Antal (?): Magyar honvéd fogságban 1849-ben, 1850-es évek, (Hadtörténeti Múzeum) följegyezte ecsetírás szerint: „Okrutszky Aurél 1848/49. évi / honvéd főhadnagy / utóbb hadbíró / elítéltetett halálra kötél / által. / Kegyelem utján 15 évi rab- / ságra Jósefstadtban. / Festette Simonyi Antal rab- / társa 1852." A három Simonyi rabportréból megfogalmazásának bizonyos fokú nagyvonalúságával, az ábrázolt tekintetének elevenségével, személyiségének „nyitottságávar, határozottságával, s egyfajta emberi méltóságot sugalló tartásával a Dombrády arckép emelkedik ki. Okrutszky törtebb tekintetű, talán meditatívabb, magába zárkózóbb alkat, ezt sejteti az arcmása. Dunyov portréján a merev vonalú bal kéz, az enyhén elrajzolt kézfej és ujjak Simonyi felkészültségbeli fogyatékosságáról is árulkodnak. Simonyi börtönidejének egy éve alatt talán több arcképet is készített, készíthetett rabtársairól, hiszen ideje volt erre, s modellekben igencsak válogathatott. Báró Vay Miklós visszaemlékezése szerint: „1852. aug. 16-21. (. . .) ebből a szobából vitték a vesztőhelyre Batthyány Lajost, Csányit, Perényit és Jeszenákot. (...) Tizenegy órakor sétálni mentem az udvarra, egy szűk, napfénytelen térre, mint valami mély kútba (...) Számos ismerősre találtam (. . .) Hertelendy Miksa, Török Békésből. Simonyi a festő, kit egykor Londonban herczeg Eszterházy Pálnak ajánlottam, a ki ezért most igen hálásnak mutatta magát irántam, Székely Dávid, Elek Ferencz, Natali, Macskássy, Boér, Fejér stb. (. . .) Leövey Klára, Teleki Blanka is itt ül ebben a ketreczben, a hol jelenleg harminczan vagyunk szenvedő társak.'" Vay Miklós fölsorolásában nem szerepel ugyan Báró Luzsénszky Pál, de a Lyka által 1849-re datált képe bizonyosan a fogság idejét, s nem az arckép készülési évét 53