A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

DEÁK Gábor: Emlékezés Leszih Andorra

Irodalmi munkásságában találkozunk - jóval Marjalaki Kiss Lajos Anonymus kutatásai előtt - az Anonymus-kérdéssel. Van cikke a miskolci Református Főgimnázium régi harangjáról - ez 1904-ből, a hallerkői Haller család tárgyi emlékeiről, Miskolc régi címeréről, a miskolci nyomdászok, s a miskolci nyomdászat történetéről, a miskolci festőiskoláról, a görög kereskedők múltjáról, a görög templom műkincseiről, Miskolc város fejező pallosáról, a régi miskolci pincékről, a miskolci fazekasságról, a miskolci heti vásárokról, régi miskolci házakról, az 1815-ös miskolci csizmadia színről, a miskolci színjátszásról, a régi miskolci cégérekről. Már 1921-ben írt egy művészeti iskola kérdéséről. De foglalkozott a királyválasztási szokásokkal, régi valutákkal, a négyesi Szepessy család naplójával, amely 1706 és 1718 között íródott, s négyesi Szepessy Pál munkája volt. írásai között találkozunk a tokaji chyrurgusok történetével, a bodrogkeresztúri szabó céh pecsétjének ismertetésével, a zempléni bognár céh, a tiszalúci, tállyai és abaújszántói takács céhek történetével. Természetesen a miskolci céhekkel is foglalkozott, különösen a csizmadia céhvei. Van szó írásaiban a miskolci fazekasokról, hímzőkről, a különféle miskolci egyesületekről, intézményekről. Izgalmas írása az Egressykérdésről írt munkája, amelyben arról van szó, hogy kém volt-e Egressy. A Szendrey Jánosról írt megemlékezése 1927-ben jelent meg, azóta sem készült újabb írás ebben a témakörben. 3. Ezt a történelmi érdeklődést kiegészítette Leszih Andor néprajzi gyűjtő- és feldolgozó munkája. Ismeretes, hogy a miskolci múzeum néprajzi gyűjteményének összeállítása és a megyei néprajzi gyűjtőmunka megszervezése Kóris Kálmán nevéhez fűződik. Kóris 1908-ban részletes előterjesztést nyújtott be a Múzeum Egyesülethez, a megyét egységekre, gyűjtési körzetekre felosztva, első helyen ebben a matyó népviseletet és a matyó népművészetet téve. Leszih Andor feljegyzéseiben találunk olyan utalást erre, hogy ez az érdeklődés a századeleji „matyó-lázzal" függ össze, amikor nem is annyira a néprajzi tudományos feldolgozás, hanem az üzleti érdek, és az ezzel kapcsolatos néprajzi propaganda volt a motiváló szempont. De múzeumunkban a néprajzi gyűjtés már 1903-ban megindult, s ez Leszih Andor érdeme. Publikációja is volt már ebben az évben néprajzi témakörből, a népviselet, a népi vásári szokások, a népi Krisztus-ábrázolás köréből. 1906-ban írt a virágvasárnapi szokásokról, 1904-ben a régi magyar táncokról, de foglalkozott a népmesék, népi mesemondás, a pásztorélet - a pásztor ivópohár - kérdésekkel is. Ez utóbbiról 1935-ben írt. Nem hiányzik írásaiban a bükki szénégetők, a miskolci kocsmák, a borsodi népi hímzések leírása sem. 4. Ugyancsak forrásértékűek azok a megemlékezések, amelyek intézményekről és neves személyekről szóltak. Ezek között olyanok vannak, mint 1905-ben „Lévay József 80 éves", „Szobránczi Samu 50 éves", Petró József búcsúztatása, a Ruff Ferenc, Kühne Adolf, Szemere Bertalan és a köztársaság, Herman Ottó és a művészet, vagy a Kun Józsefről szóló beszéd. Az intézmények történetéből természetesen elsősorban a múzeum történetére vonatkozó írások említhetők, különösen fontosak az évi jelentések, amelyekből megtudhatjuk a múzeum tárgyi egységeinek gyarapodását, tájékoztatást kapunk az időszakos kiállításokról. A népkönyvtárak szervezéséről már 1904-ben írt, de sürgette a városi levéltár létrehozását is. Van olyan közleménye, amelyben a Nőipariskola történetéről és kiállításáról számol be. Ez az iskola is Gálffy Ignácz vezetése alatt állott, és szervezése is az ő nevéhez fűződik. Összefoglaló írásai, beszámolói jelentek meg a Miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesületről, a Magyar Természetjáró Egyesületről, ennek az 1907-es miskolci vándorgyűléséről; írt a miskolci kultúrpalota tervéről, 1913-ban a Közművelődés és Múzeum Egyesület különválásáról, a Gálffy Ignácz által írt „A Székely Szövetségiről és „Székely Nemzeti Segélyalapéról, Kadic Ottokárnak a Szeleta-barlangról szóló könyvét 1916-ban recenzióban mutatta be. A Miskolci Művésztelep létrehozásáról is többször cikkezett. 1918-ban beszámolója jelent meg a mis413