A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

DEÁK Gábor: Emlékezés Leszih Andorra

tői Miskolc város állományában a Borsod-Miskolci Múzeummal a VIII. fizetési fokozatban, de ebbe a státusba 1923-ban került visszamenőleges hatállyal 1915-ig, 1920-tól 23-ig napidíjas. Ennyi van életrajzában és személyi lapjain. Életrajzírói részletezik családfáját. Eszerint nagyapja, Leszih Dániel, jó nevű lakatos volt, aki mindenhez értett. A Zsolcai kapuban jól felszerelt műhelye volt, a Papszeren ismert volt a Leszih-ház. Szomszédságában lakott Kis Lajos gimnáziumi tanár is, a Múzeum már említett művészeti vezetője. Egyik életrajzírója, Bárczy János említi, hogy a családban eleven hagyomány volt az 1848-49-es szabadságharc emléke, sőt Leszih Andor nagyapja, a már említett Leszih Dániel is az önkényuralom elleni tiltakozásul hagyta el a Leszich névből a ch-s végződést. Azt is írja Leszih Andor édesapjáról, Leszih Lajosról, hogy ez tovább folytatta, sőt növelte apja iparos műhelyét, vagyonos polgára lett a városnak, és felesége gyógyíthatatlan betegsége felemésztette a nagy vagyont, minthogy a megfelelő kezelés reményében Leszih Lajos minden vagyonát feláldozta, s műhelyét is elhanyagolta, így szegényedett el, s lett a gőzmalomnál tisztviselő. Említettük, hogy Leszih Andor sohasem volt katona. De helytállásával mindkét világháború alatt és után megőrizte, megmentette a múzeum anyagát: az I. világháború után a cseh, majd román megszállás alatt, a II. világháború alatt és után az átvonuló csapatokkal szemben. A felszabadulás után maga is részt vett a rend és a tisztaság front előtti állapotának a visszaállításában. Az akkori múzeum háromfős személyzettel működött: a múzeumőrrel, a restaurátorral és a hivatalsegéddel: Leszih Andor, Megay Géza és Gáspár bácsi voltak ezek. Volt még az I. világháború és a kommün után egy különálló részleg, a könyvtár, itt „Koller bácsi" volt a vezető. Amint megtudtam, B-listázott pedagógus volt, akinek a város itt biztosított egzisztenciát. Ez a könyvtár a város közművelődési könyvtára volt, amely más, könyvkereskedők által fenntartott kölcsönkönyvtári lehetőségek mellett elsősorban a diákok, de a nagyközönség számára is mindig nyitott könyvkölcsönzési és helybenolvasási alkalom volt olvasóteremmel. Elődje a mai II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárnak, illetve az ebből kivált városi könyvtárnak és könyvtárhálózatnak. Megemlékezésünk akkor méltó Leszih Andor emlékéhez, alakját akkor idézzük helyesen, ha azt munkássága tükrében nézzük. Mint ember, közvetlen és szerény volt. Szívesen engedte magához közel azokat, akikben valamilyen érdeklődést látott a régészet, a történelmi, vagy akár az irodalmi ismeretek iránt. Mentek hozzá diákok, jöttek hozzá a világ minden részéről szakemberek, tudósok, archeológusok, numizmatikusok, néprajzosok, szoros kapcsolat fűzte a múzeumi gyűjtések és kutatások, a tárgyi feldolgozások minden szerzőjéhez. A numizmatikában országosan elismert szaktekintély volt. Munkásságát a leletmentő tevékenysége, ásatások, szakmai publikációk, előadások, felolvasások rendjében tekintjük át, végül szót kell ejtenünk egy kéziratos naplójáról is, amely Miskolcnak a Tanácsköztársaság alatti történetét tartalmazza naponkénti eseménytörténet, feljegyzések formájában. 1. Egy 1955-ben írt önéletrajzában említi, hogy 49 ízben végzett régészeti ásatást, próbaásatást, kutatást. Ezek között a legfontosabbak voltak: az avasi kőkori -mezolitikus - kovabánya és szerszámkészítő műhelyek feltárása, a középkori Muhi mezőváros romjainak kiásása, a Borsod község határában levő honfoglalás kori földvár és ugyanitt a Derékegyháza területén lévő kőkori őstelep feltárása. Ezen kívül még 83 kisebb és nagyobb tanulmányutat tett és 13 népművészeti gyűjtést végzett. Amint maga is vallotta, már diák korától érdekelték a régi pénzek, ezeket gyűjtötte a régi tárgyakkal együtt. 2. Publikációinak száma 516, ebből 94 Miskolcra és környékére, valamint Borsod vármegye területére vonatkozó írás. Ezek régészeti, művelődéstörténeti, várostörténeti, éremtani közlemények. A felsorolásban - szerényen csak a szűkebb szakterületére vonatkozó írásokat és folyóiratokat említi, mint a Fólia Archeologica, Numizmatikai 411