A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

VIGA Gyula: Az észak-magyarországi fuvarosok. Egy sajátos „vállalkozói” forma a hagyományos árucserében

rendelkeztek, szélesebb skálán tudtak bekapcsolódni a különféle gazdasági folyamatokba, történésekbe, mint a parasztemberek. Ok voltak a legmobilabbak: a szó gyakorlati és társadalmi értelmében egyaránt. Jelentős rétegük számára ez persze csak viszonylagos jólétet jelentett, mert a hegyi falvak jelentős része szegény volt, ám éppen ezért a fogatolható állat megszerzése, s a fuvarosság elérendő cél és modell, sajátos életstratégia volt az itt élők számára. A fuvarosság jelentősége természetesen a fogatos ember anyagi megbecsüléséből is adódott. (Természetesen itt főleg a recens adatok alapján fogalmazhatunk, mert a 16-18. században a fuvaros fogalmát tágabban kell értelmezni a közelmúltnál.

157

) Az erdőmunkánál a fuvaros általában háromszor-négyszer annyit keresett, mint egy gyalogmunkás, de jelentős haszonra tehetett szert a fa, mész fuvarozásával, sőt a termelő tevékenységet folytatók javainak szállításával is. Ha fát, meszet fuvaroztak, akkor - a távolságtól függően - 2-10-szeres haszonnal adták tovább a szállított árut. A fuvaros foglalkozás rendszerint apáról fiúra öröklődött, s a fiúgyerekeket 10-12 éves korukban már magával vitte apjuk az útra. 13-14 éves korukban már gyakran önálló fuvarba jártak. Ez nem csupán a szekerezés és az árucsere gyakorlati ismereteinek megalapozását jelentette, hanem gyakran a nyelvtudásét is; pl. a felvidéki szlovák fuvarosok több nyelven is beszélő lovas-szekeres gazdák voltak.

158 Megismerkedtek a tapasztalatok átadását is segítő belső kommunikációval, s már ekkor találkoztak a „vásárlókkal", ül. azok gyerekeivel, akik aztán a szállításban és a kereskedelemben az ő partnereik, megbízóik, vásárlóik lettek. De a fuvarosok általában is világot látott, az átlagosnál szélesebb látókörű emberek voltak, s pl. a gömöriek jelentős része iskolázott is volt.

159 Sokat láttak és tapasztaltak, pénzzel bántak, számolni, általában írni is tudtak, akik megismerték más tájak népét, termeivényeit, gyakran szokásait és gesztusait is. Sajátos, rendszeres vándorlásaik nem csupán eltérő adottságú és kultúrájú tájak népe között teremtett „hidat", hanem állandó kapcsolataik révén saját kultúrájuk is nyitottabb lett.

160 Hogy a távoli tájak árucikkeinek sorát kicserélték, arról a kereskedelem története számtalan módon tanúskodik. Ám nem kevésbé lényeges az a hatás, amit az egymással való találkozás, a hírek, információk, tárgyi és szellemi javak cseréje jelentett, s amely nem csupán más tájak népének kultúrájára hatott, hanem visszahatott saját műveltségükre is, s alapvetően befolyásolta egy-egy vidék anyagi-szellemi felemelkedésének lehetőségeit, kultúrájának színvonalát is. Az utazás, szállítás lassú tempója, a megállások elősegítették rendszeres kapcsolatok kialakulását is,

161 de a fuvarozó életmód visszahatott az egész állattartó és földművelő gazdálkodásra is.

162 A fentiek persze változó módon „szűrődtek" át egy-egy vidék tradicionális műveltségébe, de az északi régióban is vannak tájak (pl. Gömör, Bükkalja), ahol a fuvarozás az itt élő népesség sajátos karakter jegye, ha nem is feltétlenül etnikus jegyként jelenik meg.

163 Bár a magyarságnak e vonatkozásban is meghatározó szerep jut, ám mellettük rendkívül jelentős a felvidéki szlovák, ruszin fuvarosok, valamint a szotákok tevékenysége.

I64 Hagyományaik, hatásuk a történeti Észak-Magyarország népessége interetnikus kapcsolatainak számtalan, ma még gyakran nyitott kérdését, problémáját veti fel. Összessé157. Gallo i. m. 70. 158. Kecskés i. m. 226. 159. Gallo i. m. 80. 160. Szabó i. m. (1969) 237. 161. ///'. BartaJ., 1977. 91. 162. GónyeyS., 1940. 35. 163. Andrásfalvy i. m. 145. 164. CsaplovicsJ., 1822. VI. 89.; Sztudinkn i. m. (1911) 107.; Gunda B., 1954.; Paládi-Kovács i. m. (1984) 165. 26 401