A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

VIGA Gyula: Az észak-magyarországi fuvarosok. Egy sajátos „vállalkozói” forma a hagyományos árucserében

lyeket apró változtatások, kötések, ládák és egyéb tárolóeszközök, hordók, különböző formájú szekérkasok stb. tettek alkalmassá az adott feladat elvégzésére. Ezek rendjének kialakulását az egyes áruféleségek szállításának fejlődése, valamint a fuvarosok generációkon átöröklött tapasztalatainak, ismereteinek együttese eredményezte. Generációk tudását, tapasztalatát kell látnunk a gömöri fazekasok jellegzetes, magas, fonott oldalú szekereiben, a hegyvidéki meszesek ekhós járműveiben, s a hegyaljai bort szállító szekerekben is, melyeknél a felszerelés együtt fejlődött a bor tárolására és szállítására alkalmas, mértékként is használatos tárolóedényekkel. Ezek részleteinek feltárása azonban még a további kutatások feladata lesz. Sajátos színt jelentenek az északi hegyvidék szekerezésében a szamárfogatok, amelyek ugyan elsősorban a szőlőtermesztés lokális feladatainak ellátására szolgáltak,

153 ám kisebb távolságokat bejárva, használták őket a Bükk-vidék meszesei is.

154 A fuvarosok nemcsak a paraszti munkában kaptak megkülönböztetett feladatokat, hanem a parasztság ünnepein is. Az adott alkalomra feldíszített fogataikkal részesei voltak a lakodalmi szokásrendnek.

155 de gyakran ők szállították utolsó útjukra a falvak elhunyt szegényeit is, a háztól a temetőbe. A fuvarosmentalitás Az eddigiek a fuvarosság sokrétű és sokirányú tevékenységét, eltérő táji formáit és a fuvarosok differenciált társadalmi helyzetét hangsúlyozták, ám számos olyan mozzanatra is rá kell mutatnunk, amelyek azonosak, vagy hasonlóak a differenciált foglalkozási csoport egyes képviselőinél, amelyek - a szállításban való részvétel mellett - hasonló, bár nem zárt társadalmi-szociális csoportba sorolják őket. A Felvidék és a mai Észak-Magyarország vonatkozásában is megfogalmazható, hogy a fuvarosság meghatározó szerepet kapott e régiók árucseréjében. A fuvaros réteg tevékenysége számos vonatkozásban magába olvasztotta e tájon belüli és a nagytájak közötti árucsere kereskedelmi funkcióit is, s a mezőgazdálkodásnál lényegesen több szabadságot, mobilabb életmódot biztosított. Nem volt könnyű a gazdagodás, a felemelkedés a fuvaros számára sem, mégis, már a feudalizmus időszakában is igyekszik lovat tartani a jobbágyság tehetős rétege - miközben szántóföldjét még ökörrel műveli -,

156 mert ezzel egész gazdaságát „mozgékonyabbá" teheti. A fogatos ember számára mindig volt munkalehetőség, akár helyben, akár távolabb; kevésbé volt kiszolgáltatva a helybeli munkalehetőségeknek. Ha másutt nem, az erdőn mindig akadt fuvaros munka, amelyet akár távoli tájakon is felvállalhattak. Különösen a kis határú, hegyi falvakban a fogatosok megkülönböztetett helyzetet élveztek, lényegében vállalkozói státust biztosítottak önmaguk számára, megteremtve ezzel a gazdasági és társadalmi előrejutás esélyeit. Bár - mint többször utaltam rá - a fuvarosok zöme a szegényebb rétegből kerül ki, mégis, tevékenységük hordozza a megsokszorozódás lehetőségét. Itt persze igen nagy különbségek alakultak ki: a 20-30 lóval fuvarozó, több szolgával rendelkező jolsvai furmányost széles gazdasági szakadék választja el a Cserhát vagy a Bükk egylovas fuvarosától, de a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyük közelíti is őket egymáshoz. „A Bükkben a fuvaros az úr!" - mondták, s ez nemcsak a szó anyagi-társadalmi értelmében volt igaz, s nemcsak a Bükk hegységben: a fuvarosok a legtöbbet látott, legtapasztaltabb emberek voltak, akik a világ eseményeiben jobban eligazodtak, s hamarabb tudtak igazodni a gazdasági változásokhoz is. Több „szabad vegyértékkel" 153. Viga Gy., 1979. 283.; Bodó i. m. 198. 154. Viga i. m. (1980) 255-256. 155. Bakó F., 1987. 96-97.; Bodó S., 1987. 305-310. 156. Hoffmann i. m. 319. 400