A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

VIGA Gyula: Az észak-magyarországi fuvarosok. Egy sajátos „vállalkozói” forma a hagyományos árucserében

A fentiek a fuvarozásnak két eltérő típusát látszanak kirajzolni, ám rögtön jeleznem kell, hogy a fogatolt állatok típusának kapcsolata nem mindig közvetlen a fuvarozással, s nem közvetlenül követi a szállításba való bekapcsolódás a fogatolt állatok változását. Természetesen az ún. fuvaros falvak zömükben lótartók (pl. Észak-Cserhát, Rima- és Sajó-völgy, Bükkalja, Hernád-völgy, Hegyalja stb.),

130 ám igen gyakran ez nem jelent állandó, változatlan tevékenységi formát, életmód-stratégiát. Tanulságos példákat említ erre vonatkozóan Zólyomi József Észak-Cserhát falvaiból: ha nagyobb mennyiségű fa, gabona stb. fuvarozására volt kilátás, több gazda lovakra cserélte ki az ökreit. Azok a gazdák, akik nyáron ökröket tartottak, télre lovasfogatot igyekeztek beszerezni, mert a fuvarral jóbban kereshettek. A jól j övedelmező fuvarozás végeztével a lovakat újra eladták, s szerényebb tartást igénylő ökröket vásároltak helyettük.

131 Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a lótartás sem mindig jelent részvételt a szállítás munkáiban. így vall erről egy szendehelyi adatközlő: „A faluban a nagyobb gazdák nemigen mentek fuvarba. Nem voltak ráutalva! Legfeljebb 1-2 fuvart tettek, de csak 1-2 zsákot raktak fel a kocsira! Az ő lovaik itthon rugdosták egymást az istállóban. De a fuvarosoké mindennap ment reggeltől estig! Nekem 4 hold földem volt, de azt a család művelte. De mi kerestünk annyit a fuvarral, mint a nagygazdák a földdel7"

132 Ez utóbbi jelzi a fuvarosok társadalmi helyzetét is. Igen sok zsellér, s főleg kisparcellán gazdálkodó lett fuvaros,

133 akik számára a fuvarozás sajátos státust teremtett: önállókká váltak, de valójában csak részben tagozódtak be a paraszti társadalomba. 1895-ben a lófogatoknak közel 20%-a egyes fogat volt.

134 A fuvarozó szegénységnél ez később is gyakori, ezért sajátos példát említhetnénk a szántásra, egyéb földmunkákra vagy nagyobb fuvarokra történő, alkalmi társulásokra.

135 A fuvarosok esetében általánosnak mondható, hogy maguk csak ritkán nevelnek lovat, s nem foglalkoznak az állat betörésével, hanem betanított lovakat vásároltak meg. Az ökrös fogatoknál ennek általában az ellenkezője igaz: a hajtó által szoktatott, azt ismerő állatot tartják igazán megbízhatónak. A fuvarosnak a lova a büszkesége, s legféltettebb kincse, pótolhatatlan értéke és társa a munkában. S bár sok vonatkozásban igaznak érzem néprajzunk számos megállapítását, amelyek a ló külcsínének jelentőségét, a vele való „parádézást" hangsúlyozzák,

136 megítélésem szerint ezek csak másodlagos szempontok. A domb- és hegyvidéken a fuvarozás igen nehéz munka, ami nagy hozzáértést, s megbízható igás állatot igényel. A jószág megbecsülése, a „vele" való kapcsolat elsősorban ilyen szempontból meghatározó jelentőségű. A fentiekkel elsősorban árnyalni szerettem volna azt a képet, amelyet gazdaságtörténetünk és néprajzunk az igaerő típusairól megrajzolt. Ennek további finomításához aprólékos kistáji vizsgálatok kellenének. Szekerek Bár a magyar szekerek táji típusait, s azok elterjedését még nem ismerjük eléggé,

137 az bizonyosnak tűnik, hogy a kontinentális léptékű szállításban a középkor óta részt vevő magyar szekeresség erőteljesen hozzájárult kerekes járműveinek elterjedésé130. Paládi-Kovács A., 1982. 44^5.; Zólyomi i. m. 270.; Frisnyák S., 1985. 123., 128.; Viga i. m. (1986) 134-139. stb. 131. Zólyomii. m. 269., 271. 132. Saját gyűjtés: Szendehely (Nógrád m.), Hafner Jakab 72 éves adatközlő, 1987. 133. Bodó i. m. 192. 134. Bodó i. m. 192. 135. Kissi. m. 161-163. 136. Praslicková i. m. 160.; Dobosy i. m. 121.; Madarassy L., 1931. 149. 137. Paládi-Kovács i. m. (1984) 165-166. 398