A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)
VIGA Gyula: Az észak-magyarországi fuvarosok. Egy sajátos „vállalkozói” forma a hagyományos árucserében
mellett. 8 De másutt is nagy volumenű forgalomról tudósítanak a vámnaplók, 9 s a Keresztúri Literátus Ferenc által 1565. június 21-től 1567. március 8-ig vezetett tokaji vámnapló kb. 10 ezer átkelő utas nevét tartalmazza, az országrész városain kívül főleg Zepmlén, Szabolcs, Abaúj, Gömör, Bereg, Ung, Ugocsa, Szatmár és Bihar Megyékből. 10 Ha csupán végiggondoljuk a nagy tömegű gabona-, bor-, kő-, fa- stb. forgalmat, akkor aligha vitathatjuk el a hazai fuvarozás jelentőségét. S ha mindezt szembesítjük a fentebb vázolt nehézségekkel, akkor látnunk kell a szekerezés folyamatában a generációk alatt felhalmozódott tapasztalatokat, a rakodás, fogatolás, hajtás stb. megmegújuló örökségét. Mindez kétségkívül - e vonatkozásban is - felértékeli a hajdan volt ember tudását, alkalmazkodóképességét, amely a kényszerítő életszükséglet hatására formálódott. Ez a vándorlás összeegyeztethetetlen a jobbágyi létforma vélt „röghözkötöttségéver, mozdulatlanságával is - amint arra már másutt is utaltam. Ha a fuvarosságot a hagyományos tevékenységi formák rendszerében vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy sajátos specializálódásról, szakosodásról van szó, ami nem elsősorban technikai-technológiai szakosodást jelent, hanem a társadalmi munkamegosztás rendjében képvisel sajátos státust. A fuvarozás ugyanis jelen van a jobbágyparaszti létforma hétköznapjaiban is, s az ebben való részvétel, szakosodás elsősorban a táji gazdasági-kulturális adottságok, valamint az anyagi kondíció kérdése. Ebből is következik, hogy a fuvarosság a társadalom különböző rétegeiből kerül ki, pontosabban a szállításban részt vevők társadalmi-gazdasági szempontból a magyar társadalom rendkívül differenciált rétegét alkották," ugyanakkor - a középkortól meglevő, meghatározó területi csomópontjai mellett - különböző tájak népének életében is megnőhetett időszakosan a fuvarozás jelentősége a megélhetésben, összefüggésben az ipar, kézművesség, s a mezőgazdálkodás lokális történéseivel. Voltak szekeres központok, amelyek generációk során át megőrizték megkülönböztetett szerepüket az árucsere nagytáji kapcsolataiban, másutt rövidebb-hosszabb idő után alkalmi fuvarossággá süllyedt vissza ez a tevékenység. Bár Heckenast Gusztáv rámutat, hogy az Árpád-kori Szekeres falunév mögött (pl. a későbbi Szepsi helyén levő település) királyi szekeresek, specializálódott szolgálónépek lakóhelyét kell értenünk, l2 mégis úgy vélem, hogy a fuvaros központok kialakulása a városi és mezővárosi hálózat, a középkori területi-gazdasági munkamegosztás, nem utolsósorban a kontinentális kereskedelembe való fokozott bekapcsolódás velejárója volt. Régiónkban ennek különösen jól kitapinthatók az előzményei a nagy múltú felvidéki szekeresség vonatkozásában, hiszen nem csupán a gazdaságtörténet tényei utalnak a lengyelországi és felső-magyarországi kereskedelemre, s ezek tágabb kapcsolatrendszerére, hanem a magyar-szlovák és a magyar-ruszin érintkezés nyelvi és eszköztörténeti adatai is. A magyar fogatolás és szekerezés hatását mind a szlovák (kocsi és kocsis megfelelői, s az azokból képzett szavak, taliga, s - szóösszetételekben - szekér szavunk stb.), mind a ruszin nyelvben {hámja, gyeplő, lőcs, marokvas, fék, saroglya, kantár, kocsi, kocsis, hintó stb.) jelentős szócsoport tanúsítja, ami azt jelzi, hogy nem csupán a kereskedelem és az árucsere vonatkozásában kell számolnunk az interetnikus érintkezés jelentős mozzanataival, hanem ebben a kapcsolatrendszerben alakult, fejlő8. Gallo, J. 1973. 82-83. 9. PálmányB., 1985. 179-180. 10. Szabó /., 1934. 93-94.; Szabó /., 1969. 237. 11. GráfikL, 1983. 27. 12. Heckenast G., 1970. 15. 384
