A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok a 18. századi zempléni vásárok és a vásározó zempléni lakosok történetéhez

„Hegyalj án" 34 településről Külső vásárok: Ungvár (Ung megye) 69 településről Hanusfalva (Sáros megye) 70 településről Eperjes (Sáros megye) 26 településről Kurima (Sáros megye) 9 településről Sóvár (Sáros megye) 7 településről Bártfa (Sáros megye) 4 településről Kassa (Abaúj megye) 26 településről Szikszó (Abaúj megye) 1 településről Kisvárda (Szabolcs megye) 31 településről Miskolc (Borsod megye) 2 településről Táblázatunk a Zemplén megyei lakosság által látogatott belső és külső vásárokra vonatkozóan hordoz információkat. Mindezek mellett azonban a jobbágyi vallomásokból egyértelműen kiderül, hogy néhány község lakói több-kevesebb rendszerességgel piaci kapcsolatokat tartottak fenn Lengyelországgal is. Erről vallanak Nagybreznice lakói: Közel van Lengyelország - mondották - így módunk van kereskedni. Néhány község lakói éppen arról panaszkodnak, hogy újabban haszonvételüknek ez a módja eltiltatott. Ebből a szempontból Nechval Polyanka lakóit érdemes meghallgatni: „Juhot, kecskét, bárányt vásárolunk, s ezt haszonnal eladjuk. Ez jelenti a kereskedést nálunk. Régebben Lengyelországban szarvasmarhával is kereskedtünk, míg meg nem tiltották". Több mint húsz zempléni ruszin és szlovák község úrbéresei vallották, hogy bort fuvaroznak több-kevesebb rendszerességgel. A borfuvarozás céljaként leggyakrabban Lengyelországot, fuvaroztatóként pedig a lengyel és zsidó kereskedőket nevezték meg. Tótvolova, Papina és más községek vallomásaiból fény derül arra is, hogy a Lengyelországból visszavezető út sem telt el haszontalanul. Visszafelé elsősorban a Magyarországon kedvelt és sokak által keresett finom lengyel vásznat fuvarozták. Az említett két község lakói erről így vallottak: „Bort fuvarozunk Lengyelországba, visszajövet pedig lengyel kereskedőknek vásznat szállítunk Debrecenbe, így tudunk pénzt keresni".

17 17. Vö. Udvari L, 1988/a. 378