A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok a 18. századi zempléni vásárok és a vásározó zempléni lakosok történetéhez

Zemplén mezővárosban évente háromszor, Szent András és Luca napján, valamint újesztendő napján voltak vásárok. Első helyen e két vásárt Szürnyeg és Magyarjesztreb lakói emlegették vásározó helyeik között, és Pacin úrbéresei, akik a vásározás napjait is szükségesnek érezték az összeíró biztosok tudomására hozni. Második helyen említették a látogatott sokadalmak között a zempléni vásárokat Bodzásújlak, Szentmária lakói. Harmadik helyen Újlak, Velejte, Céke, Zétény, Nagygéres, Kistárkány és Szolnocska úrbéresei. Az alábbi települések már csak negyedik-ötödik-hatodik helyen tettek említést a zempléni sertésvásárokról: Agárd, Bély, Boly, Hardicsa, Kisrozvágy, Kazsu, Nagytárkány, Nagyrozvágy, Semjén, Pálfölde, Szentes, Vécse, Bácska, Bottyán, Dámóc, Dobra, Cséke, Kisgéres, Nagykövesd, Szerdahely, Szinyér, Szög, Véke, Csernyő, Láca, Perbenyik, Kaponya. Királyhelmec mezőváros vásárait még kevesebben látogatták. Maguk a királyhelmeciek is úgy vallanak, hogy elsősorban Újhelybe járnak vásározni, és csak ezt követően említik meg: „itt Helmecen kétszer esik országos vásár". Első helyen nem is említette egyetlen község sem. Helmecre egyébként az alábbi településekről jártak a lakosok vásározni: Nagygéres, Semjén, Szolnocska, Vécse, Bácska, Kistárkány, Bély, Pólyán, Lelesz, Zétény, Dobra, Pacin, Nagykövesd, Boly, Kisrozvágy, Nagytárkány, Nagyrozvágy, Pálfölde, Szentes, Bottyán, Dámóc, Cséke, Kisgéres, Szerdahely, Szinyér, Szög, Véke, Csernyő, Láca, Perbenyik, Kaponya. Még a zempléni és királyhelmeci vásároknál is jelentéktelenebbek voltak Zemplén vármegyében Lelesz, Tőketerebes, Tárkány és Szinna vásárai. Lelesz vásárait 18 községben említették meg a parasztok, de magának a mezővárosnak a jobbágyai is csak harmadik helyen tartják érdemesnek saját marhavásárukat megemlíteni. Első helyen ők maguk az ungvári, majd az újhelyi vásárokat emlegetik, és csak ezután közlik, hogy „helyben is esik vásár, marhájokat itt eladhatják". Első helyen említi azonban a leleszi vásárokat a kistárkányi lakosság, második helyen Szolnocska lakói. Harmadik helyen: Agárd, Bácska, Dobra, Bély, Boly, Cséke, Csernyő, Perbenyik lakossága. Negyedik, ötödik, hatodik helyen: Pólyán, Nagytárkány, Bottyán, Dámóc, Láca, Kaponya, Nagykövesd, Semjén lakói. Tizenöt község tartja érdemesnek név szerint is megnevezni Tőketerebest, mint vásározó helyet. Maguk a terebesiek úgy vallanak, hogy „városunkban évente négyszer tartanak országos vásárt, így a szükségletünkön felüli termékeinket itt helyben eladhatjuk, illetve a szükséges dolgokat megvásárolhatjuk; de az 1-2 vagy 3 mérföldre levő más mezővárosokba is eljárunk vásározni". Főleg Homonnára, Varannóra, Kisvárdára, Újhelybe. Második helyen Imreg, Nagyazar, Szürnyeg lakói említették a terebesi vásárokat, míg harmadik helyen: Kazsu, Hardicsa, Bodzásújlak, Kozma, Egres, Cselej, Kisruszka, Kelecsény és Szécskeresztúr adózó népe. Említést tettek raégTerebesről, mint vásározói helyről Gerenda, Kohány és Pelejte szegényei. Megemlíteni csak léte miatt érdemes Tárkány vásárait, ahol Zemplénből mindössze Petrik és Málca lakói vásároztak. Szinna vásárait már talán említeni sem érdemes, mert maguk a szinnaiak is Homonnán vásároztak, de vallomásuk szerint „a mi mezővárosunkban is van évente egyszer vásár". Rajtuk kívül azonban egyetlen falu sem említi. Külön dolgozatot érdemelne a Hegyalja vásározó kereskedelme, bár azzal nem dicsekedhetünk, hogy Zemplén vármegyében végtelen számú község lakói a vásárai miatt emlegetnék a Hegyalja oppidumait.

13 Arról, hogy eljárnak a lakosok a Hegyaljára kapálni, szőlőt művelni, karót eladni, fát hordani, földesúri robotot teljesíteni, majdnem minden Zemplén megyei község úrbéresei említést tesznek, de a hegyaljai mezőrt. Udvari I., 1988. 372