A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

MOGYORÓSI Sándor: Az északkelet-magyarországi Werwolf-hiedelem interetnikus vonatkozásai

másnap pedig a vádlott hasonló testrészén láthatták a sebesülést. A főként ÉszakkeletFranciaországban járványosán terjedő lykanthropia perekben a Werwolfok ellen felhozott egyik fő vádponttá a kannibalizmus vált. Chalou közelében lejátszódó per irata például egy finnyás szabóról számol be, aki megsütve és megfőzve ette áldozatainak húsát.

14 A franciaországi Werwolf-perek járványa a XVII. század elejére átterjed Európa más részeire is, s keleti irányba folytatva útját a XVIII. században eléri annak keleti szélét. A farkassá változó ember legelső írásos említése Magyarországon 1560-ból származik. Az adat kísértetiesen hasonlít azokra az esetekre, amelyekkel a XVI. századi Franciaországban találkozhatunk. Az aláírás nélküli levél arról tudósít, hogy Hegymagosapátinál egy gyermeket széttépték a farkasok. Az egyik farkast „. . . veresnek mongyák, orozlan módra, az kethei feyr az farkasnak. Ez bizon dolog. Azt is mongyak, hogy meg zolalt az farkas, azt montha, hogy pap volt es ket feyr farkas ket fya volt. A Ur isten bine zerint vethete reya az chapast, kewilsigyert, hamis predikatioiairt eshogh beyt napokon hxvst eth es hitiletnapik ember hwsal kel ilni . . . "

15 Sajátos fordulat ennél a példánál, hogy istentelenségéért pont egy papot (alighanem prédikátort) büntetnek azzal, hogy farkasalakban kell élnie. Akárcsak a franciaországi perekben, itt is a kannibalizmussal kapcsolatban bukkan föl a Werwolf-hiedelem, ami egyébként nem jellemzője a magyar hagyománynak. 1754 júniusában Nógrádban állítanak ítélőszék elé szakállas farkasokat. A per első vádlottja egy ötvenéves, katolikus vallású, liptói tót származású koldus, aki azt vallja magáról, hogy ő igenis szakállas farkas, s ha kérésére nem kapott húst, szalonnát, tejet, akkor bosszúból farkas alakban libát, juhot, marhát, lovat ölt. A tudományát két juhásztól tanulta, akiknek az a ruhájuk csombékjába volt kötve. Tudománya farkashársbul és holt embernek porábul állt. A jegyző előtt azt vallja, hogy hisz Istenben, gyón és áldoz. A per második vádlottja az ötvenesztendős, katolikus vallású, morva származású Kovács Márton juhász, aki elsőre tagadja az ellene felhozott vádat. Másodjára Kovács Márton a törvényszék előtt bevallja, hogy igenis szakállas farkas. A tudományát az ördögfeleségétől kapja, akivel a rendes felesége mellett együtt él. Ő változtatja át farkassá. Azonban az ördögnő elhagyta, s most a törvényszék előtt nem tudja bizonyítani, hogy képes átváltozni. A per harmadik vádlottja a jegyző előtt a következőket mondja magáról: „. . . Igenis fele farkas fele ember vagyok, és vagyon Pencen Holdos Ferencnél olly szijjam, melyet ha reám kötök azonnal elváltozok, és azt a szijjat adta nékem Podrecsányban levő Pál nevű ember, aki ott pásztorkodott". A vádlottat Pogacs Pálnak hívják, és Liptó vármegyéből valónak mondja magát.

16 A jegyzőkönyv tanulságait a következőképpen összegezhetjük: a három vádlott között egyik sem magyar nemzetiségű - egy morva, kettő tót. Foglalkozásukra nézve: egy koldus, kettő pedig pásztor. A második számú vádlott vallomása, aki azt vallja, hogy az ördögfelesége változtatta át farkassá, inkább a megszokott boszorkányperekre emlékeztet. Ennél érdekesebb az első és a harmadik vádlott vallomása. A kettő közül kétségtelenül az utóbbi szájából hangzik el a tipikus Werwolf-történet: a) pásztorkodáshoz kötődik; b) a tudományszerzés a rekvizitum öröklése által történik; c) az átváltozás eszköze a varázsöv. Az első vádlottnál pedig tanúi lehetünk annak, hogy a Werwolfhiedelem hogyan kötődik az olyan hiedelemelemekhez, amelyek a magyar néphagyo14. Leubuscher, R. 1850. 13-18. 15. OL., Nádasdy lev. Miss. Csányi B. közli: Scheiber S., 1956. 300. 16. Török G., 1959.278-288. 287