A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

KUNT Ernő: Vizuális kultúra és vizuális művészetek (Vizuális antropológiai jegyzetek 1.)

ban kialakult megközelítési módszereket. Egyik sem válaszolja meg kimerítően azonban a kérdést, hogyan és miért reagálnak az emberek a szépre. Az elméleteket a következőkben foglalhatjuk össze. 5.1. Az ún. „hedonisztikus" megközelítési mód azt az örömérzetet helyezi vizsgálódása középpontjába, melyet a vizsgált jelenség az egyénre hatva kivált. Ezen örömérzetnek számos oka lehet. E módszer számára azonban mindenekelőtt fontos az az individuális helyzet, melyben az adott kultúra tagja az esztétikai tartalom felismerésekor, befogadásakor kerül. 5.2. „Gestalt-" vagy „pattern"-elmélet a művészet egészének vizsgálatára törekszik, igyekszikiázonban túltekinteni a strukturális, a leltárbafoglalható alkotórészeken, s azt keresi, hogy ezek együttese hogyan fejezi ki esztétikai hatását. 5.3. Immánuel Kant eszméjét is igyekeztek alkalmazni, mely szerint a szépség esztétikai értékelése és osztályozása a szellem általános kategóriája, mely kifejezetten lelki örömöt okoz. Ez a „mentális hedonizmus" egy formája. 5.4. A kontextualizmus meggondolásai szerint az intuíció, az ösztönös megérzés a kulcsfogalom a művészeti értékelésben. A tudományos elemzések és meghatározások idegenek a művészeti produktum minőségétől, értékelésétől. 5.5. Az organicizmus megközelítése szerint a művészet esztétikailag mérhető értéke integráns rendszerében van. A művészet értékelése közvetlen összefüggésbe hozható a stílussal, móddal, amelyben bármiféle művészeti kifejezés integrálja az alkotó, majd a néző tapasztalatait, benyomásait. 5.6. Továbbfejlesztették a platóni és arisztotelészi filozófia eszméit, mely szerint az igazi művész a valóság „lényegét" jeleníti meg, s nem annak egyes alkotóelemeit imitálja, utánozza. 5.7. Az esztétikai értékelés lehetőségei közül az antropológia által leginkább befolyásolt:, a relativitást hangsúlyozó nyelvészeti megközelítési mód. Ez az elmélet azt állítja, hogy nem lehet általános, univerzális esztétikai értékeket rögzíteni, meghatározni, s elvárni az értékeléshez. Csak nyitvahagyott kérdéseket tehetünk fel az embereknek, mikor a szépséghez, művészethez való viszonyukat akarjuk megérteni. Ez a módszer az esztétikai vizsgálatokat a szociokulturális szemléletmódhoz közelíti. 6. A bázisfogalmakat ki kell egészíteni eggyel, melynek vizsgálata azért elengedhetetlen, mivel él vele a vizuális kultúra éppen úgy, mint a vizuális művészet. A kultúra a vizuális nyelv segítségével válik érzékelhetővé a szem számára, általa fejezi ki, értelmezi és határozza meg saját mivoltát látható formában. Konvencionalizált jelrendszer, melynek ismeretét - változó mértékben - szükségszerűen elvárja a kultúra, hiszen a társadalom minden tagjának szerepe van a műveltség, a felhalmozott emberi tudás vizuális nyelvre való lefordításában, ennek értelmezésében, befogadásában. A hangzó nyelvtől mindenekelőtt az különbözteti meg, hogy nem időbeli, hanem térbeli kiterjedésű, hasonlítja hozzá az elsődleges közlési szándék. Az összehasonlító, kultúraközi antropológiai vizsgálatok tanúsága szerint a vizuális nyelvi közlésben, illetve annak értelmezésében - kultúránként különböző mértékben - túlsúlyban van az ösztönös elem, s így mind a közösség, mind az egyén kevéssé vagy egyáltalában nem tudatosított személyiségrétegeivel közvetlen kapcsolatban van. Erre alapoz felületképzés vonatkozásában a Rorschach-teszt,

2, a színekkel kapcsolatban a Lüscher-teszt,

4 a plasztikum, a téralakítás kapcsán pedig Henry Moore.

5 A természeti népeknél, s a nonliterális kultúrákban a vizuális nyelv differenciálatlan, közhasználatú mivolta figyelhető meg. E népek vizuális kultúrája azáltal, hogy még 3. MéreiF.-Szakács F., 191 A. 40. 4. Lüsden, M., 1949. 5. Moore, H., 1959. 277