A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)
CSAPLÁROS István: Heilprin Mihály, az 1848-49-es magyar szabadságharc elfeledett költője
kel . . . 80 Tehát Petőfi verseinek angol fordítása után Vörösmarty Szózatának hangulatával búcsúzik a magát magyarnak (is) érző emigráns. A következőkben Heilprin publicisztikájából csak a két haza iránti hűségéről szóló írásokat említem. 1865 júliusában a Nationban jelent meg The crisis inAustria című cikke, amelyben széles történelmi áttekintést ad a Schmerling-féle kezdeményezés előzményeiről. 81 Pollak egy Stricking Article on Hungary című tanulmányát is ismerteti, amelyben Heilprin a passarováczi békétől (1718) 1859-ig adja elő Magyarország történetét, a Kazinczy-ünnepségekkel zárva mondanivalóját. Valószínűen német nyelvű források alapján dolgozott, vagy az olvasóknak akarta megkönnyíteni a térképen való tájékozódást, amikor a helységneveket következetesen német alakban idézi. 82 Még 1868 áprilisában, talán a galíciai autonomista mozgalomhoz kapcsolódva jelent meg Finis Poloniae című cikke a Nationban, amelyben a felosztásoktól kezdve egészen a januári felkelésig adja elő szülőhazája történetét. 83 De ír mind a két népet érintő és fenyegető pánszlávizmusról is, éspedig a Nation 1868. május 14. és 28-i számaiban. 84 Érdekesek a magyar-lengyel kapcsolatokról szóló elmélkedései is (Recollection of Hungary and Poland). Ebben találjuk magyarságának egyik bizonyítékát, a Köztársasági daloknak „Kedves Nőmnek. Budavár visszavétele napján" szövegű dedikációt, valamint talán egyik legjobb magyar versének (Kaszához, ki magyar!) sorait is. 85 Említsük meg szerkesztői együttműködését is néhány szóban. Jelentékeny volt közreműködése a Charles Cole's Biographical Dictionary-jában (London-Cambridge 1865). Lengyel címszavakat ajánlott nemcsak az 1831. évi felkelés szereplőit, hanem a régebbi lengyel történelemkultúra képviselőit (Kochanowski, Zólkiewski, Czarnecki) is. Az életrajzi lexikon magyar címszavai közül a köztudatban még frissen élő 18481949-es magyar szabadságharc vezéreit (Damjanichot, Nagy Sándort, Csányit és Széchenyit) ajánlja felvételre, de a régebbi századokból „Korvin" Mátyást, Zápolya Jánost, Bocskait, Zrínyit, Thökölyt és Rákóczit, az irodalomból Katonát, Kazinczyt és Petőfit. 86 Fennmaradtak a New American Cyclopediához javasolt magyar címszókiegészítések is: Magyarország, Pannónia, Katonai Határőrvidék, Pesth, Debreczin (!), Hunyadi, Kossuth, Görgei, Klapka, Guyon, Kmety, Perczel, Kazinczy, Kisfaludy, Petőfi, Csorna, Kollár. 87 Második (vagy fogadott) hazájához való élő kapcsolatáról tanúskodik a New York-i magyar egyletről a Vasárnapi Újsághoz küldött levele. Sokatmondó bevezető mondata: „Az itteni magyar egyletet és annak viszonyait kívánom hazámfiaival megismertetni". Az egylet kicsiny: a magyarok szétszórtan élnek Amerikában, sokan vissza is tértek hazájukba. Az egyletet 1865. október 14-én alakították át egy Eisler (Vasfi) Mór orvostudor által létrehozott egyesületből. A szervezeti szabályzat ismertetése után szól a helységviszonyokról (319Bowery), az egyletnek járólapokról: a Pesti Naplót, a Hont, a Vasárnapi Újságot, a Politikai Újdonságokat és a Bolond Miskát járatják. Amerika akkor még nem a karrierek országa. „Kevés magyarnak sikerült itt hont találni, még ha a magáéról félig le is mondott: még kevesebbnek vagyonra szert tenni". Több magyar viszont részt vett a legutóbbi polgárháborúban (Asbóth Sándor tábornok, Kovács József őrnagy, Menyhárt János). Befejezésül felsorolja név szerint az egylet 28 tagját. Az 80. Pollak: i. m. 171. 81. G. Pollak: i. m. 13. 82. Uo. 180-191. 83. Uo.27. 84. Uo. 46-56. 85. Uo. 163-168. 86. Uo. 18-21. 87. Uo. 172. 254
