A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

BODNÁR Éva: Magyar művészek a bécsi világkiállításon 1873-ban

3. kép. Munkácsy Mihály: Őszi parkban Magyar Nemzeti Galéria Az elsőn vörös tónusú, fülledt atmoszférájú trónteremben festette meg a befolyásolható gyermekkirályt, s a minden fondorlatot felhasználó nagybátyját. A bábkirály és Czillei remekül jellemzett alakjaival, a bódító környezet festőién gazdag bemutatásával a művész a hazát önös érdekből romlásba döntő nagyurakról mond erkölcsi ítéletet. A Thököly menekülése Székely egyik legérettebb történelmi képe, melyben a szabadságért való küzdelem apáról fiúra szálló eszméjét fejezte ki. Keleti Gusztáv így méltatta a kompozíciót: „Székely aligha festett még nemesebb egyszerűséggel és mégis kimerítően elbeszélő, egyúttal komoly és a tárgy belső természetével összehangzó színezet által kiválóbb művet."

16 Székelynek mindkét történelmi képét a nagyvonalú, lényeget kiemelő szerkesztés, a kitűnő jellemábrázolás, az előbbiekben a rőt szóródó fény, a vörös-bíbor tónusok gazdagsága, az utóbbiban a chiaro-scuro egyensúlya jellemzi. Milyen messze került akadémiai mesterétől, Kari von Pilotytól, annak látványos festészetétől, akinek reprezentatív historikus képe akkor a müncheni osztály legnagyobb szenzációja volt. Piloty leghűségesebb magyar tanítványa, a müncheni akadémia magyar professzora Wagner Sándor Izabella királyné búcsúja című művét mutatta be, 16. Keleti G., 1910. 22