A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

KOMÁROMY Sándor: A XVIII. századi sárospataki kéziratos versgyűjtemények (Alkalmi szövegek, köszöntők)

A búcsúztatók között találtunk a kötetekben általában ritka, de a poétika előtt nem ismeretlen versalakzati megoldást.

39 Az ún. képversekhez áll közel az a tizenhárom soros versezet, amelyet Molnár József emlékére írt a korabeli szerző (1. kép). A vers középponti részében határozott vonalakkal kihúzott kereszt található. Az olvasónak találékonysággal, éles szemmel, formai fogékonysággal kell követnie a szöveg tartalmát, hogy vagy vízszintesen, vagy függőlegesen, akár mindkét síkban értelmes versmondatokká álljanak össze a feltehetően tudatosan elrendezett gondolatok. Inkább a vers közepén lévő kereszt fogja meg az olvasót, nem pedig a tartalom, az emlékvers gondolatai. A kereszt szinte „kilép" a szövegből, mintegy háttérbe szorítja a vele nyilvánosan szimbolikusan összefüggő tartalmat. A sorok és a kereszt formai kapcsolata, a sorok kezdősoraiba függőlegesen beépített név kapcsán talán nem elhamarkodottan azt gondoljuk, hogy a formateremtés játéka a vers valós genezise. Ez a megoldás is, hasonlóan a másik két szöveghez, amely szintén ezen az oldalon olvasható, rokonítható az ismert barokk poétikai formai megoldásokkal.

40 A búcsúztatók mellett az alkalmi szövegek másik csoportját képezik a névnapi és lakodalmi versezetek. Mennyiségüket, az egészhez viszonyított arányukat tekintve jóval kisebb értékkel mérhetők, mint a halotti búcsúztatók. Elszórtan lelhetők fel, vannak olyan kötetek is, amelyekben egyáltalán nem találhatók. Felszínes szemlélettel is szembetűnő, hogy mely nevek gyakoriak a nevek sorában. Minden bizonnyal a korabeli utónévadást, egyfajta XVIII. század végi névdivatot jelezhetnek a gyakrabban előforduló Borbála, András, István, Erzsébet utónevek. Az alábbi Borbála napi köszöntőből az is kitűnik, hogy e szövegtípus - egyebek mellett - folklórhagyományban is gyökerezik: Köszöntő Névnap Hallyák kigyelmetek ma Borbála napja Ez örvendetes hírt szivem kapva kapja Mert édes Anyám is ilyen nevezettel Neveztetik hát most Hlyen léhezettel Hozzá viseltetem hogy jó kívánásom Ez eránta való ditséret mondásom Számos esztendőket kívánom hogy éllyél Melly idő közt mindég egy Istent tisztellyél A melly ha utolsó órádat el hozza Magának lelkedet menybe feláldozza.

4I A versírás mesterségét ismeri a névtelen szerző. A tizenkettes szótagszámú páros rímű sorokat következetesen végigviszi. Teszi ezt még olyan áron is, hogy meg-megdöccenti (pl. 3—4—5. sorban) a gondolatritmust, helyenként kiügyeskedve az éppen következő ragrímet (nevezettel - léhezettel). A lakodalmi köszöntők - éppen funkciójuk miatt - hasonlítanak a már korábban részletezett alkalmi szövegeihez. Ez a szövegtípus nem azonos a magyar folklórban múltban élő, ma már inkább „divatból" meglévő népi lakodalmas versanyaggal. Menynyiségét tekintve sem! Hiszen az itt-ott még napjainkban fellelhető szövegek is jelzik, hogy a népi lakodalmas mintegy végigkíséri az esemény teljes folyamatát (kikérés, búcsúztatás, ebéd, vacsora, kontyoló stb.). A kéziratos kötetekben lévő lakodalmi köszöntők művelt - iskolázott szerzők alkotásai. Vagy módosabb „megrendelők" részére készültek, vagy csipkelődő, ironikus, évődő tartalmuk keltheti fel érdeklődésünket. 39. Trens, Kt. 1124. 40. Wö.BánL, 1963.5-37. 41. Trens, Kt. 3405. 453. 201