A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

VERES László: A parasztüvegek helye a népművészetben

ugyanazt vallotta, mint amit Györffy az ősidőkben elképzelt tökéletes formát abszolutizáló romantikus, áltudományos nézetekkel szembeni elutasító cikkében fogalmazott meg 1930-ban. „. . . nincs anyagtól független általános ornamentika. A népművészet műfajok, anyagok, tájak szerint eltérő, és történetileg állandóan változó díszítő rendszerek együttese. Viski megállapítása szerint „olyan díszítményt vagy díszítőelemet nem találtunk, amely valamennyi tárgycsoportban megvolna olyan alakban, hogy az egész magyar díszítőművészetet jellemezné ... A díszítőművészetnek éppen úgy vannak hagyományos módjai, alkotóelemei, mint más művészetnek . . . Egy részük távoli földrészek és régmúlt idők megnyilatkozásaival egyezik, más részük térben és időben csak szűkebb körre terjed."

17 A Magyarság Néprajzában sor került a népművészet fogalmának pontosabb körülhatárolására is. Viski „a nép tárgyi művészkedésé"-t nevezte népművészetnek, mint mondta, „Ha szabatosan akarunk szólani, a tárgyakon jelentkező művészetet a nép díszítő-művészetének nevezzük". Viski ugyanúgy, mint Györffy és Bátky is, a nép alatt egyértelműen a parasztságot, mint társadalmi osztályt értette belső tagoltságával együtt, a népművészettel pedig a parasztság művészetét jelölte. Hogy mi minden tartozik a népművészet keretébe, és milyen ismérvek alapján dönthető el az, hogy egy tárgy e fogalmi körhöz tartozik-e vagy sem, erre csak egy általános jellegű választ kapunk: „. . . mindez akkor válik népivé, ha a nép elfogadja, esetleg áthasonlítja, közösségébe iktatja - hagyományként nemzedékről nemzedékre örökíti". Viski tehát kiválóan megérezte a népművészeti tárgyakkal szembeni hármas feltételt, követelményt. Vagyis alapvetően meghatározó jelentőségű a tárgyalkotó, a tárgyat elfogadó és hagyományaiban továbbörökítő nép. Nem fogadta el viszont Viski népművészeti alkotásoknak az egyes személyek által készített művészeti tárgyakat. „A személytelen népnek nincs szoros értelemben érett művészete (képzőművészete), ha egyesek (mint például a személy szerint elhíresedett székely Molnár Dani, az állatmíntázó) alkottak is önmagáért való (Fart pour l'art) művészi tárgyakat."

18 Viski véleményével szemben joggal vetették fel a kérdést, hogy valóban a nép alkotása-e mindaz, amit sajátjának vall. Kétségkívül nem, hiszen az új alkotások mindig egy ember kezdeményezésére születtek meg, s ezek csak akkor váltak a nép sajátjává, ha elfogadták azokat, és hagyományként nemzedékről nemzedékre örökölték tovább. A Viski által megfogalmazott népművészet hármas kritériumához szorosan ragaszkodva sohasem lehetett volna a városokban élő céhes iparosok parasztság számára készített termékeit, a gyáripar alapanyagainak felhasználásával előállított viseletdarabokat és más használati tárgyakat a népművészet körébe sorolni. Már Viskiék is eltértek az eredeti meghatározásaitól akkor, amikor a céhes iparosok produktumait, vagy a gyáripar által előállított anyagok felhasználásával készült tárgyakat, viseleteket teljes természetességgel a népművészeti tárgyak közé sorolták. Ez a későbbiek során sem jelentett gondot a kutatók számára. A nem parasztok által készített tárgyak inkább arra ösztönöztek, hogy a vizsgálatok minél árnyaltabb, sokoldalúbb kép megalkotásához vezessenek. A Viski által készítőnek megjelölt nép, vagyis parasztság köre változott csupán oly mértékben, hogy a népművészeti tárgyakat a parasztság és a velük többé-kevésbé azonos életformát folytató társadalmi rétegeknek a körében érvényesülő tárgyalkotó, díszítő- és ábrázolóművészet eredményének tekintették.

|y A Bátky, Györffy és Viski által kialakított népművészeti fogalom alkalmazásából fakadó hibák kiküszöbölése főként K. Csilléri Klára, Domanovszky György, de különösképpen Fél Edit és Hofer Tamás érdeme. Fél Edit és Hofer Tamás hívta fel a 17. Viski Károly é. n. 379. és Hofer Tamás 1984. 36. 18. Viski Károly é. n. 374. 19. Domanovszky György 1981. 7-8.; K. Csilléry Klára 1974. 199-200. 171