A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

FÜGEDI Márta: Jelképes állatábrázolások a református templomok festett bútorzatán

7. kép. Egyszarvú (Megyaszó, ref. templom mennyezetkazettája 1735.) lakon és borosedényeken egyaránt.

15 Ezek a tárgyak is jelentős közvetítő szerepet játszhattak abban, hogy a pelikánábrázolás elterjedt a világi használati tárgyak díszítményein is. A legkorábbi példákat a halottas párnákon, lepedőkön találjuk, takácsszőtteseken, recehímzésen, szálánvarrott hímzésen egyaránt felbukkan. Sormintává válik vagy tükrözve megkettőződik, s így eredeti jelképes értelméből egyre inkább veszítve - lassan ornamenssé válik. A szószékkoronák plasztikus pelikán ábrázolására vezethető vissza a paraszti fazekasmunkákon megjelenő madár és fiai csoport. Igazolja és erősíti ezt az a tény, hogy német nyelvterületen a fedeles edényeken ez meglehetősen elterjedt dísz.

16 A festett templomi bútorzaton megjelenő madárábrázolások jelentésükben és megjelenésükben, a díszítmény megkomponálásában is több kultúrtörténeti réteget képviselnek.

17 Bibliai példázatok megjelenítésének gyakran része a madár alakja: az Élet és a Tudás fája körül röpködnek, máskor szőlőfürtöt tart szájában a madár, de a Noé bárkájának szélén is madarak ülnek.

18 Kiemelkedően szép ábrázolás a tancsi templom egyik kazettáján a szájában leveles ágat tartó madár, repülését szinte álomszerűén lebegő mozgásnak ábrázolta a mester.

19 Gyakoriak a templomi bútorzatokon az olyan madárábrázolások, amelyeknek kompozíciója és ábrázolásmódja tiszta népművészet, és annak más műfajaiban, így a festett bútorokon, fazekastermékeken vagy a hímzéseken szinte a tükörképeit találhatjuk meg. Tombor Ilona szerint „ez nagyon jól mutatja azt a folyamatot, ahogyan a céhes művészet leszállt a nép tanulatlan háziiparosainak kezébe."

20 A virágtövön ülő páros madár ábrázolásának sok szép példája maradt ránk a templomi festett bútorzaton. A szennai templom mennyezetdeszkáján és karzatán is található, szívből kinövő tulipános virágtő kétoldalán ülő, virágos ágbóbitát viselő díszes madárpár 1785-ben készült. Később, a 19. század közepén festették a kórósi és a kovácshidai református templom bútorzatát, melynek madárábrázolásai korabeli festett ládák tükörképei lehetnének: szép tagolású virágtövön ül a szájában virágos ágat tartó páros madár. Az Erdélyben működő Umling Lőrinc festő mester is többször alkalmazott virágtöves madárábrázolást alkotásai során. A kőrösfői templom 1764-ben készült festésén, valamint a magyarvistai templom 1765-ös mennyezetdeszkáin és padjain is szerepelnek a fentiekkel rokon, virágtöveken ülő páros madarak. A madár megjelenik az egyes templomi bútorok formájának kialakításánál, díszítésénél is. Legszebb példája a tákosi református templom 1767-ben datált festett padjának oldaltámlája, amely ötletesen kifűrészelt bóbitás madárfejforma. A részleteket szí15. Vö. Takács B., 1983. 13. kép. 16. Vö. Magyar Néprajzi Lexikon IV. 1981. 225., továbbá személyes gyűjtésem a drezdai Museum für Volkskunst gyűjteményében. 17. Vö.Seibert,]., 1986.211. 18. Noszvaj (1726), Csengersima (1761), Gyügye (1967), Magyarcsaholy (1977). 19. Tombor I., 1968. XXXVIII. tábla. 20. Tombor I., 1968.27. 160