A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

FÜGEDI Márta: Jelképes állatábrázolások a református templomok festett bútorzatán

JELKÉPES ÁLLATÁBRÁZOLÁSOK A REFORMÁTUS TEMPLOMOK FESTETT BÚTORZATÁN FÜGEDI MÁRTA A magyar népművészet díszítményeiben található figurális ábrázolásokat, állatalakokat és ezeknek törvényszerűségeit vizsgálva jutottam el a falusi templomok díszítményeihez. Az építészet- és művészettörténeti, valamint a néprajzi kutatások eredményei ma már egyértelműen bizonyítják, hogy a falusi templomok festett bútorzatát, a menynyezetdeszkákat, a festett padokat, karzatokat, szószéket a magyar népművészet szerves részének kell tekintenünk.

1 A templomok festett bútorzatának díszítményei meglepően hasonló képet mutatnak az egész magyar nyelvterületen. Bennük az európai művészeti stílusok lecsapódása és a korabeli helyi paraszti-mezővárosi társadalom közösségi igénye, művészeti és vallási eszméi sajátos ötvözetben fogalmazódtak meg. Fentiek alapján vizsgálódásom célja - egy hosszabb távú kutatás részeként - annak feltárása volt, hogy milyen rokonvonások, egymásrahatások mutathatók ki a falusi templomok festett bútorzatán megőrzött állatábrázolások és a világi célú, paraszti használati tárgyak díszítményei között. Melyek a szimbolikus állatábrázolások átadás-átvételének és az ezzel járó tartalmi-jelentésbeli, valamint ábrázolásbeli módosulásoknak, vagyis az átfogalmazásnak törvényszerűségei, jellemzői és a megjelenítés tipikus változatai.

2 Az egykori Magyarország legrégibb ismert festett famennyezetei a 15-16. századból valók, ezek javarészt nemesi, kegyúri megrendelésre készültek.

3 A 16. század végétől szaporodik el a népi igények számára készített, az egykori közízlést tükröző emlékek száma. A festett templomi bútorzatot a nagyobb céhes központok festő asztalos mesterei készítették. Tárgyi emlékekkel bizonyított, hogy egykorú megrendelőiknek világi használatú bútorait is ugyanazokkal a motívumokkal, azonos díszítőszemlélettel festették a mesterek, mint a templomberendezéseket. A templomok festett díszítményeinek képét meghatározza az a tény, hogy ezen emlékek döntő része protestáns templomokban maradt fenn. E jelenség magyarázatának vizsgálatával behatóan foglalkozott Tombor Ilona is:

4 „Ma már bebizonyosodott, hogy falusi templomainkban a festett deszkamennyezet éppen olyan rendszeresen alkalmazott díszítés lehetett, mint a falfestés. Az a tény, hogy protestáns templomainkban mégis sokkal több festett famennyezet maradt fenn, mindenekelőtt gazdasági alapon magyarázható, lévén a protestáns egyházközségek sokkal szegényebbek. Sok adat maradt fenn arra nézve, hogy a gazdátlanul pusztuló középkori romtemplomot birtokba 1. Vö. FélE.-Hofer T, 1975. 2. A templomi festett bútorok díszítményeire vonatkozó adatokat a személyes gyűjtésen túl az alábbi művekből gyűjtöttem össze: Balogh J., 1943.; Kelemen L., 1945.; Kovács B., 1965.; Marosi E., 1975.; Tombor I., 1968.; Szabadfalvi J., 1980.; Vilhelm K., 1975. 3. Vö. Tombor I., 1968.29. 4. Tombor L, 1968.15. 155