A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

OROSZ György: Egy XV. századi ikon üzenete a ma emberének

emberek a megváltótól, nem pedig a valóságos társadalmi és politikai felszabadulást, melynek bekövetkezése számukra oly közelinek tűnt. A megváltónak (Jézus Krisztus) az Isten voltát és az Atyától való különbözőségét a niceai egyetemes zsinat hirdette ki 325-ben. Ezután a lélek istenségét is ki kellett mondani, mert ellenkező esetben Jézus istenségének a dogmája is kérdésessé vált volna. A konstantinápolyi zsinat (381) végezte el ezt a feladatot, s határozta meg a három személy egymással való kapcsolatát. Ennek értelmében a Fiú az Atyától öröktől fogva születik, a Szentlélek pedig az Atyától származik. Miután Constantinus császár 330-ban áthelyezte székhelyét Rómából Bizáncba, a „régi" Róma pápája és az „új" Róma pátriárkája között fokozatosan éles ellentétek alakultak ki. Különösen heves vita tört ki a keleti és nyugati kereszténység között az ún. „filioque" kérdésről. Nyugaton a VI. századtól azt kezdték tanítani, hogy a Szentlélek nemcsak az Atyától, hanem a Fiútól is származik (filius = fiú, que = is). A keletiek a nyugatiakat eretnekséggel vádolták, de ennek ellenére III. Leó pápa a 810-es római zsinaton megerősítette a nyugati felfogást. A „filioque" vita igen nagy jelentőségre tett szert a keleti egyházszakadással kapcsolatban (1054), amikor a kereszténység végleg elkülönült egy keleti (orthodox) és egy nyugati (római katolikus) ágra. A két egymástól független és önálló keresztény egyháznak a Szentlélek származásáról vallott eltérő nézete a mai napig fennáll. Térjünk vissza időben abba a történelmi korba, amelyben az általunk tárgyalt műalkotás keletkezett. A XIII. század eleje fontos időbeli határvonal a történelemben. Ekkor kezdődtek a mongol hódítások, amelyek világtörténelmi következményekkel jártak. Az oroszok először 1223. május 31-én a Kalka-folyónál (az Azovi-tengerbe ömlik) ütköztek meg a mongolokkal, és súlyos vereséget szenvedtek. Az igazi katasztrófa azonban akkor következett be, amikor Dzsingisz kán unokája, Batu kán hatalmas és jól felszerelt hadsereggel újabb hadjáratra indult nyugat felé, Európába. De ezt megelőzően sorra felégette és leigázta az orosz fejedelemségeket. A tatárok 1240-ben elfoglalták Kijevet, az egykori „Kijevi Rusz" központját, s ezzel végleg megpecsételődött Oroszország sorsa. Az orosz föld egységének, a fejedelmek testvéri összefogásának gondolatát drámai hangon fogalmazta meg már a XII. század végén az Igor-ének ismeretlen szerzője. A tatároknak azért sikerült leigázniuk az orosz részfejedelemségeket, mert nem volt közöttük egység. A XIII. század közepétől a gazdasági hanyatlás és a politikai széttagolódás tovább folytatódott. A megosztottságot a tatárok is igyekeztek fenntartani, s egymás ellen uszították a fejedelmeket. A mongol-tatár támadást orosz földön kozmikus katasztrófaként fogadták. Bár az ellenség számos várost porig rombolt, a lakosság egy részét legyilkolta vagy elhurcolta, a kulturális élet Oroszországban nem szűnt meg. A múlt hagyományai tovább éltek, és a XIV. század végén és a XV. század elején az általános anyagi és szellemi pusztulás után beállt átmeneti csendet kulturális fellendülés követte. Ez a fellendülés együtt járt a „Kijevi Rusz" politikai és kulturális örökségének ápolásával, a nemzeti függetlenség gondolatának a feléledésével. A rabigában sínylődő orosz nép számára a XIV. század elejétől a reménység új hajnalcsillaga jött fel. Oroszországban létrejönnek a gazdasági és politikai élet új központjai. Tver és Moszkva főségével kezdődik meg az orosz nép, az orosz föld egyesítése. A két város rivalizálásából végül is Moszkva kerül ki győztesen. A krónikákban először 1147-ben említett város földrajzi fekvése igen kedvező volt. Fontos vízi és szárazföldi kereskedelmi utak keresztezték itt egymást. Körbefogták az orosz fejedelemségek, s ez a helyzet bizonyos védettséget biztosított neki. A moszkvai fejedelmek felismerték történelmi elhivatottságukat: az egységes és erős állam megteremtését, a tatár iga szétzúzását. Ennek érdekében tudatos és célratörő politikájukkal meg is tettek mindent. 142 l :