A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - VIGA Gyula: Néhány szempont a táji munkamegosztás néprajzi vizsgálatához (Észak-magyarországi példák alapján)

de a gazdaságtörténeti adatok - éppen régiónk vonatkozásában - rámutattak arra, hogy a királyi Magyarország és a hódoltság között a török korban is intenzív termékcsere folyt, amelynek fő reguláris tényezője a már akkor is „hagyományosnak" tekinthető táji munkamegosztás, a Hegyvidék és az Alföld közötti - már akkor is j ól működő - termékcsere volt, s ez a csere a két nagytáj speciális javait közvetítette.

8 Különösen szembetűnő itt a gömöri vasipar termékeivel folytatott kereskedelem, amely - mint Heckenast Gusztáv munkája igazolja- annak ellenére jelentékeny volt, hogy az uralkodói tilalmak gátolni igyekeztek - lévén a vas jelentős hadászati tényező.

9 Az említettek azt jelzik, hogy mindig az adott régió és áruféleség jelöli ki a termékcsere részterületeinek időrendjét, amely persze ezzel együtt sem vonatkoztatható el a népességtörténet lokális adataitól. Az azonban nagyon valószínűnek tűnik, hogy az északi hegyvidék és a történeti Felvidék, valamint a magyar Alföld gazdasági kapcsolata, táji munkamegosztása településtörténetük legkorábbi szakaszaitól létezett, még akkor is, ha e vonatkozásban egyelőre csak igen szerény adatokkal rendelkezünk.

10 Ám az eltérő adottságú tájak népessége közötti érintkezés olyan általános rendezőelv, amely különböző kultúrájú, sőt, különböző nyelvű népcsoportok között is általánosan megfigyelhető. Nem vonható kétségbe természetesen, hogy mind a köznép életét alapvetően befolyásoló országos történések (a jobbágyság jogi helyzetének szabályozásai, úrbéri rendezés, jobbágyfelszabadítás stb.), mind a gazdaság általános trendjei (állat- és gabonakereskedelem, borforgalom, nyersanyagokkal való kereskedés stb.), mind a lokális történések (háborúk, földesúri gazdálkodás módja stb.) sok vonatkozásban visszahatottak a táji munkamegosztásra, olykor behatárolták az árutermelés és a csere arányait és lehetőségeit. A táji adottságokhoz való alkalmazkodás és az ebből következő táji kiegyenlítődés tényét azonban ezek meg nem változtathatták, legfeljebb részlegesen más utakra kényszeríthették, s csak részleteiben befolyásolhatták. Erőteljesen hatottak viszont lokális közösségek irányulására, gazdasági-ökológiai „stratégiájának" alakítására, specializálódott csoportok szerveződésére.

11 Jelen tanulmány terjedelme nem teszi lehetővé a fentebb leírtak részletes adatolását, igazolását. Magam azonban bizonyos vagyok benne, hogy a kérdéskör „hagyományos" néprajzi vizsgálata nem csupán szegényíti a kutatás várható eredményét, hanem olykor nehezen értelmezhetőkké is teszi azokat. II. Andrásfalvy Bertalan alapvető tanulmányai meggyőzően mutatják be DélDunántúl egyes kistájainak munkamegosztását, az egyes falvak, falucsoportok specializálódását, amelyből összegzőén állapítja meg a szakosodás főbb típusait. A településtörténet folyamataiba ágyazva a specializálódás horizontális tagoltságát hangsúlyozza, ahol persze nem tagadja a mezőgazdálkodás prioritását.

12 Úgy vélem, hogy régiónkban sok vonatkozásban hasonló a táji munkamegosztás szerkezete, mint az Andrásfalvy által felvázolt, de a valós kép kialakításához néhány hangsúlyt máshová kell helyeznünk, mint az eddigi vizsgálataink során tettük. Adataink azt jelzik, hogy a néprajzi kutatások Felső-Magyarország és az Alföld kapcsolatának vonatkozásában jobbára a háziipari-kézműipari termékekkel való áru8. PálmányB,, 1985. 153-188.; Hegyi K., 1985. 39.; Vö. még: SzakályF., 1981. 9. Heckenast G., 1985.45-^8. 10. Kresz Mária az Árpád-korig visszakövethetőnek tartja a gömöri kerámia alföldi kapcsolatait: KreszM., 1960.335. 11. Itt kell utalni az Árpád-kori szolgáló népek, valamint a később specializálódott települések kialakulására. Előbbiek „etnológiai" közelítéséhez: Andrásfalvy B. 1978. 239-240. Valójában ennek a „szakosodásnak" a sajátos példáját jelentik a magashegyi, vlach-jogú pásztortelepülések is. 12. Andrásfalvy B., 1978.233-239. 561