A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PÉTER László: Herman Ottó és Szeged

nagyon komoly." Természettudományos hasonlattal élt: mini a geológus a Vezúvot tanulmányozza, úgy ő „azt az irtóztató mozgalmat, amely a föld méhében feszül, kavarog, hogy amikor majd elkövetkezik az óra, kitörjön és romboljon mindaddig, míg az egyensúly helyre nem áll . . ."

6 Ez a kép, metafora, irodalmivá nemesült. Ady Endre, Lukács György, Balázs Béla, Móra Ferenc írt ezekben az években hasonlót, majd Móra 1924-ben fölelevenítve ezt a természetit a társadalmival rokonító képet, ihlette József Attilát, amikor leírta híres sorait: „Nem én kiáltok, a föld dübörög . . ."

7 Az osztályharcot Herman Ottó fölismerte, és jogosultságát elismerte. Még 1875ben írta Kossuthnak: „Én sajnálom, de nem tehetek másként, mint hogy az osztályok harcát nálunk is létezőnek állítsam. Ez nem fejlődött a külföldi áramlat idevetődött csíráiból, ezt teremtették a kormányok protegált, tudatlan eszközei, egy élősdi had, a nepotizmus átka; a gőgtől felfuvalkodott Tisza ezt jóvá nem teheti."

8 Később is visszatérő eszméje, hogy az osztályharc, a munkásmozgalom, a forradalom nem holmi importcikk, „lelketlen izgatók" tevékenységének következménye, ahogyan a szocializmus ellenségei a világon mindenütt oly szívesen nyugtatták meg lelkiismeretüket, hanem az ország gazdasági és társadalmi fejlődésének belső eredménye, tehát szükségszerű és elkerülhetetlen. „Én a forradalom jogosultságát mindenképpen elfogadom - mondotta 1886-ban az országgyűlésen -, azt hirdetem, hogy az emberiség elnyomott részének soha sincs másképp módja, hogy a ránehezülő igazságtalan elnyomástól felszabaduljon."

9 1894ben szintén a parlamentben mint bizonyosan elkövetkezőt hirdette a „szociális", sőt, „szocialista forradalmat", mint amely „a korlátlan militarizmus, a korlátlan hatalom nyomán szükségképpen jár . . ."

10 Amikor a koronás főknek - úgymond Herman - joguk van a népek akarata ellenére, az emberiség megbélyegzésével százezreket hurcolni a csatamezőre, akkor a népeknek joguk van fölkelni: „van eset, amidőn joga lehet az embernek a más életére támadni: az önvédelem, a végső szükség esetében . . ."

n Ezért is írta Kossuthnak a szocializmus távlatairól: „Messze távolban jövőjét vélem láthatni . . ."

12 Ennek ellenére, mint jeleztem, szemben állt a korabeli szocialistáknak a sokszor valóban sematikusan, egyoldalúan, ügyetlenül megfogalmazott nézeteivel. „Kiölni a nézetből a nemzeti jelleget, a családból a családi jelleget, az egyént egyéni sajátságaiból kivetkőztetni, sémává alakítani az embert: ez a szocialisztikus tanok másik szélsősége, szintén tagadása a fejlődésnek, a világrend legsarkalatosabb elvének" - vélte 1880ban.

13 De rögtön leszögezte, hogy ő, amikor elhatárolja magát a szocialistáktól, nem kel a tőke védelmére: „A szédelgés összehordta tőke vérlázító bűn . . ."Mégis ekkor programját így határozza meg: „Nem a szocializmus modern tanaiban, hanem a demokrácia nemes eszméiben látom s keresem a nemzetek boldogabb jövőjét."

14 1896-ban, a két év előtti vásárhelyi zendülésre utalva, még erősebben kikelt a kozmopolitizmus ellen: „Én nem ismerek nemzetem ezeréves múltjában végzetesebb mozzanatot, mint volt az, amidőn Hódmezővásárhely piacán megállott az első jóvérű kék6. Lambrecht K. 1920. 141-142. 7. Péter L. 1985. 8. SáfránGy. 1960.431. 9. Erdődy G. 1984. 49. 10. Erdődy G. 1984.107. 11. Erdődy G. 1984.108. 12. Erdődy G. 1984. 103. 13. Erdődy G. 1984. 104. 14. Erdődy G. 1984. 104. 367