A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - JOÓ Tibor: A sajókazai vörösmárvány tabernakulum

romos csűr falában ez a lelet veszélyeztetve volt, - azokat kiszedettem a falazatból - és a múzeum részére behoztam. Erről a tanácselnököt értesítettem, aki a legnagyobb készséggel segített munkámban. Sajó kazán már egy közeli házban egy alkalommal szép vörös márvány pasztoforium is került elő. Ez a két darab ugyanilyen vörös márványból van." Sajnos már mind Vargha László, mind Megay Géza korábban elhalálozott, az ő meghallgatásukkal nem tudjuk tisztázni azt, hogy a Vargha László által talált „pasztoforium" a református templom hajdani szentély részében került-e elő a falból, vagy pedig „egy közeli házban"? (Mihez „közeli ház"-ról van szó?) A jelentés teljes szövegéből kiindulva azt vélelmezhetjük, hogy a kastélyhoz közeli házról beszél, viszont a márványtömb töredékeit (amelyek ugyanolyan vörös márványból vannak, mint a pasztoforium) a kastélytól távol, ÉK-re találtként jelöli meg, a középkori eredetű református templom viszont a kastélytól ÉNy-ra (s meglehetősen nagy távolságra) van! Még ezt a két vörös márvány darabot sem tudtuk eddig megtekinteni, mert a múzeum pincebeli kőtárában részben a zsúfoltság miatt egymásra halmozottan elhelyezett kőanyagban nem találtuk meg, most pedig a régi múzeumépület évekig tartó helyreállítása, átépítése alatt kérdés, hogy mikor kerülünk abba a helyzetbe, hogy a hasznosítást elvégezhessük. Ennek pedig igen nagy jelentősége lehet a tabernákulum további értékelésére, elemzésére, hogyha annak részeiről van szó, különösen, hogyha „gótikus betűk" segítenek a rejtély (legalább egy részének) megoldásában. A sajókazai református templomot fél oldalról fényképezve a 3. felvételen, a helyreállított román kori részletek egy részét - a torony északi oldalán - a 4. felvételen mutatjuk be. A tabernákulum történetét kutatva és a keletkezés, elhelyezés, megtalálás körülményeit vizsgálva feltétlenül foglalkoznunk kell Sajókaza település történetével is. A törzsnévi eredetű helynevek és a régészeti adatok bizonysága szerint, a magyarság a Sajó medencéjében nyomban a honfoglalás után megtelepedett. A minket közvetlenül érdeklő területrész két legjelentősebb települése Putnok és Edelény volt. Mindkettő lakott hely már a XI. század második felében.

18 Szuhogy, Rudabánya és Telekes a Szárazvölgytől délre betelepült Dubicsánnyal, Kazával és Múcsonnyal együtt a borsodi várhoz tartozott, egészen a XII. század közepéig. Putnok és a hozzá tartozó falvak IV. László adományaként a Rátót nemzetség kezére kerültek és a XIII. század végére a Rátót nembeli Domokos tárnokmester utódainak, illetve az ezektől eredő kazai Kakas családnak volt itt a legtöbb falva. Ezek közé tartozott Kaza, ahol a Rátót nemzetségnek tulajdonítható a borsodi részen 10 faluból álló uradalmi központjukban a Szent Jánosról elnevezett Ágoston-rendi klastrom építése. A klastrom leégését már egy 1315. évi oklevél említi. Kaza ekkor jelentős hely lehetett, mert az 1330-as években rendesen 32-36 garas volt az egyháztól beszedett tized, ami a Borsod megyében tizedlajstromban ekkortájt felsorolt közel 100 tizedet fizető hely közül - amelyek mögött kb. 240 lakott helység értendő - a legmagasabb összeget fizetettnek tekintendő!

19 A XIV. század elején már rendes vására és piactere volt, s ha nem is tudjuk, hogy mikor lett várossá, a XIV. században a megye gyűléseit ismét itt tartották (így 1342., 1343., 1360., 1372., 1381., 1393. években), s 1461-ben mezővárosként említik. A plébániatemplomnak - hazánkban viszonylag - ritka titulusa volt, amennyiben a pápai tizedjegyzékben a teljes név „Szt. Vitus és Modestus" olvasható. A Putnoki családbeli leszármazottak 1329. évbeli osztozkodási oklevelében a három testvér között Kazát úgy osztották meg, hogy kettőjüknek a „Szt. Vitus temploma felőli" kétharmad, egyharmada pedig „Szt. János monostora 18. Módy Gy., HOM. Évk. VIII. 1969. 207-209. 19. CsikváriA., 1939. 123-125. 250