A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

FOTÓ- ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA - KUNT Ernő: Vizualitás és patológia. Két paraszti származású elmebeteg rajzának vizuális antropológiai vizsgálata

Hatalmas példatára alapján bizonyította, hogy az elmebetegek vizuális alkotásai-elsősorban a szobrok és a grafikus emberábrázolások - az önálló világkép létrehozására való törekvésükben hasonlóságot mutatnak a természeti népek törzsi művészetével. Annál is inkább felfigyelhetett e hasonlóságra Prinzhorn, mivel közismert tény, hogy a századelő s a XIX. sz. első évtizedeinek avantgárd művészeti irányzataira elementáris hatást gyakorolt az Európán kívüli népek művészetének felfedezése és adaptálása.'

1 Ám az elmebetegek képei szintúgy hatást gyakoroltak az izmusokra, így elsősorban a szürrealistákra és dadaistákra. Nemritkán műveik alapötletét éppen a Prinzhorn Gyűjteményben látott elmebetegek vizuális megnyilatkozásai iránt, s 1959-ben Svájcban megalakult a Société Internationale depsychopatologia de l'expression. Az elmegyógyászok mind nagyobb számban tekintették feladatuknak a vizuális kifejezések elemzését, megőrzését mint a kórrajz kiegészítő adatait. Sőt, több intézetben vált a kórfcltárás, a gyógyítás rendszeresen alkalmazott elemévé a vizuális-kreatív-terápia. A Vart brut századelői felfedezése és napjainkban iránta kiszélesedő közönségérdeklődés tulajdonképpen párhuzamosan bontakozott ki a Vart natív, fart neoprimitív irántival. A művészet, a kreativitás és a pszichiátria közötti kapcsolat felismerése, s az „egészségesek" és „elmebetegek" képzőművészeti produktumai között a művészetnek mint hídnak az elismerése mind általánosabbá vált. Hangsúlyozom azon meggyőződésemet, hogy nem nevezhető minden elmebetegtől származó vizuális megnyilatkozás, kép, illetve rajz, feltétlenül művészinek. Jóllehet az első rápillantásra különössége, felszabadult kifejezésmódja, témaválasztásának nyíltsága láttán művészi kifejezőerőt sejtünk bennük. Azonban az a mély, művészileg hitelesíthető tehetséggel párosult kifejezési kényszer csak éppoly kevés elmebeteg munkájában fedezhető fel, mint amilyen kevés a képzőművészetek körében látható alkotástik között az igazán tehetséges munka. A népélet megismerésének folyamán magam is érdeklődéssel fordultam a paraszti környezetből származó elmebetegek kreatív megnyilatkozásai felé.

s Annál is inkább, mivel módom volt az 1867-1919 közötti időszak földműves származású elmebetegeinek pszichiátriai kórrajzait áttanulmányozni. Akkoriban célom az volt, hogy a megrontással kapcsolatos adatokat gyűjtsek. E vizsgálat a folklorista számára bő és eleddig kiaknázatlan adatforrást tárt fel (elsősorban a kórrajzok explorációs részében), s a pszichiáter számára segítséget nyújtott a beteg individuális patológiai jegyei és a lokális közösségi kultúra jellegzetes kultúrjegyei közötti különbség figyelembevételére. Tanulsága az volt. hogy az elmebetegségek- különösen a skizofrénia-bizonyos mértékig konzerválják azokat a kulturális ismereteket, amelyeket a betegség elhatalmasodása előtti időszakban, szocializációjuk során a betegek környezetükben szereztek. Sőt, a betegség folyamán sokszor éppen ezek a kulturális alapelemek (pattern) nyernek felfokozott jelentőséget. Azt mondhatjuk tehát, hogy az elmebeteg is ugyanazon kulturális, műveltségbeli elemekből gazdálkodik, mint az egészségesnek tekintett ember, csak ezekből éppen patologikus rendszerben építkezik. A kórrajzok a folklorista számára éppen azáltal váltak forrásértékűvé, mivel a betegek e megszerzett tudásukat, ismereteiket nem fejlesztették tovább, hanem csak konzerválták. h. Riihin. W. |o,s4. 1

'. Vö. Navratil, L. 197S. valamint Júdi F.-Trixlvr M.. 1978. >: Pisztora I. - Kuni /... I980. 332-34

1. SS fi