A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

KÖVÉR Árpád: Közművelődés Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a hetvenes – nyolcvanas években

tekintetben jelentősen bővült. Nagy szerepet játszott ebben az is, hogy a közművelődéssel való foglalkozás a pártmunkában is mindinkább rendszeresen helyet kapott. Szorosabbra fűzték kapcsolataikat a közoktatási és a közművelődési intézmények. A vállalatoknál és a szövetkezeteknél művelődési bizottságok alakultak, amelyekben a szakszerűség és a társadalmasítás elve ötvöződött. Tudatosabban vállaltak részt a közművelődési gyakorlatban a megye tudományos és művészeti műhelyei. A megyei és helyi tömegtájékoztatási szervek nemcsak rendszeresebben figyelemmel kísérték ezt a munkát, de sajátos eszközeikkel aktívan inspirálták is azt. Az ígéretes kezdés azonban a hetvenes és nyolcvanas évek fordulójától sok tekintetben megtorpant, még akkor is, ha a felszínen ez nem is volt azonnal érzékelhető. Egyfelől növekedett az emlékezetes közművelődési rendezvények száma, ha késve is, de fontos létesítményeket adtak át a megye több településén, illetve számos objektumot felújítottak. Megsokasodtak a helyi kezdeményezések, elterjedtek a közművelődés fejlesztését segítő társadalmi munkaakciók. Az irányító szervek sorra napirendre tűzték a közművelődés időszerű kérdéseit, egy-egy fontos szeletének időszerű problémáit. Ezek jelentőségét nagy hiba lenne lebecsülni. Ugyanakkor az is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a közművelődési dokumentumok alapján elterjedt - néha talán egyes elemeiben voluntarisztikus színezetű - várakozás nem mindenben bizonyult megalapozottnak. A megtorpanás legfőbb oka kétségtelenül a gazdasági helyzetünkben bekövetkezett negatív tendenciák felerősödése volt, de része van benne annak is, hogy a közművelődés sem tudta magát feltalálni megfelelően az új helyzetben, az intenzív szakasz speciális feladatait nem tudta jól megragadni. A napjainkban oly életbe vágóan szükséges frontáttörést tehát - döntően e két tényező miatt - mindeddig nem sikerült igazán végrehajtani. 3. Fellendülés a közművelődésben Borsod-Abaúj-Zemplén megye közművelődésének jelzett időszakát áttekintve egyértelműen megállapítható, hogy a közismerten kedvezőtlen adottságok (egyoldalú gazdasági szerkezet, nehézipari jelleg, aprófalvas települési struktúra, a gazdaságilag elmaradott területek magas aránya, a viszonylag fejletlen infrastruktúra, a nagyrészt a múltból örökölt kulturális elmaradottság, a lakosság műveltségi színvonal szerinti kedvezőtlen összetétele, a kistelepülések tanácsainak döntően kényszerű összevonása, az értelmiség „kivonulása" ezekből a településekből stb.) ellenére az összkép mégis pozitív. Pedig a megye település-szerkezetében továbbra is a túlzsúfolt, dinamikusan fejlődő, az infrastruktúra elégtelenségének megszüntetéséért küzdő iparvárosok és az elöregedő, elnéptelenedő aprófalvak jelentik a skála két szélső pontját. Jellemző, hogy a 11 város mellett ma is 109 az 501-1000,78 a 201-500 közötti, 14 a 200 fő alatti lélekszámú település, noha a 70-es évek végétől, ha kismértékben is, megindult a lakosságnak a községekbe való visszaáramlása. Az iparvárosok közül sajátosan nehéz problémákkal küzd Miskolc, a megyeszékhely és Ózd, a megye második legnagyobb városa. A korábbi nagyarányú népességbeáramlás ugyan megszűnt, sőt az elvándorlási veszteség következtében valamelyest már csökken a lakosságuk. Mégis e két városban, különösen Miskolcon súlyos gondot jelent a lakáshiány, az elavult lakótelepek és közművek magas aránya és felújítási költsége, a peremterületek alacsony színvonalú ellátása. (Ezekről a gondokról a megyei pártbizottság a Politikai Bizottság 1986. november 4-i ülésén is beszámolt, s vezető politikai testületünk megértést tanúsított irántuk és központi segítséget is kilátásba helyezett megoldásukra.) A dinamikus városiasodás és a falu stagnáló-néptelenedő folyamata okozza elsősorban a kulturális ágazat országostól rosszabb megyei mutatóit. A régebbi eredetű, már az ötvenes évek elején is dokumentálható lemaradás felszámolásában az a társa42