A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - VERES László: Magyar népi boros- és pálinkásüvegek

kebb környezeten túl az Alföld északi peremét, és a Duna-Tisza közét igyekeztek üvegekkel ellátni.

32 Dunántúl hutái közül úgy tűnik, hogy a bakonyiak csak a környék településeinek ellátására vállalkoztak. Inkább a dél-dunántúli huták piac-orientációja figyelhető meg. A zalai huták a nyugat-magyarországi falvakban és városokban próbálkoztak termékeik értékesítésével, a somogyi, zselici üvegkészítő műhelyek pedig Mohácson, Baján keresztül Szabadkáig juttatták el gyártmányaikat.

33 Amikor a XVIII. századi üvegkereskedelemről beszélünk, semmiképpen sem szabad a mai vagy a közelmúlt piaci viszonyait összehasonlítási alapul venni. A üvegárusítók áztatott zsupszalmába kötve néhány tucat üveggel, legfeljebb 200-250 termékkel indultak vándorútjukra még a XIX. század végén is, mint erről a bükki huták árusainak visszaemlékezései tanúskodnak.

34 Ezért az üvegek térhódítása a hutáktól távoli területeken csak igen lassan következett be. A különböző feldolgozások adatait, a paraszti hagyatéki leltárakat vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy ilyen kereskedelmi viszonyok mellett csak az 1780-1790-es évektől váltak gyakoribbá a paraszti háztartásokban az üvegtárgyak. A XVIII-XX. század végén 15-20 üvegféleséget találunk a módosabb parasztok használatában. Ez a szám csak az 1830-40-es években emelkedik, amikor már egyes területeken 200-250 darabot is eléri a paraszti használatban lévő üvegtárgyak mennyisége, s ez egészen századunk elejéig alig növekszik. Ezek a példák azonban a bortermelő vidékekre vonatkoznak, így tehát semmiképpen sem általánosíthatók Magyarország egész területére.

35 A szórványadatokból az szűrhető le, hogy Magyarország nagyobb részén, főként az alföldi területen 20-30 között mozoghatott az átlagparaszti háztartásokban lévő üvegek száma, egészen az 1920-30-as évekig. Ezek többsége bor és pálinka tárolására használt palacküveg, vagy bor és pálinka fogyasztására alkalmas üvegpohár volt.

36 A népi boros- és pálinkásüvegek formai és funkcióbeli sajátosságai, díszítményei Az eddigi kutatások alapján a népi üvegek négy jól elhatárolható csoportba sorolhatók. A tárgyak többsége ivó és tárolóedénynek tekinthető, ezekhez képest viszonylag ritkábbak, de a fennmaradt emlékanyag tanúsága szerint jelentős számúak a vegyes használatú és különleges rendeltetésű üvegek. A vegyes használatú üvegek közé főként az evésre szolgáló üvegeket (komaszilke, tányér) soroljuk, a különleges rendeltetésű üvegek közé pedig a főként szakrális funkciókat hordozó termékféleségeket, így pl. a kenyérosztó tálak, úrasztali kelyhek, keresztelőedények.

37 A népi üvegek csoportosítására a kerámiák esetében gyakorolt lapos formájú és fennálló edények besorolás sajnos nehezen használható, mert amíg az ivó és tárolóedények zömükben fennállóik, addig a vegyes használatú és különleges rendeltetésű üvegeknél lapos és fennálló formájú edény féleség egyaránt előfordul.

38 Az egyes csoportokon belüli változatosság miatt célszerűbb tehát a funkció oldaláról megközelített besorolás. 32. Veres L., 1979.36-37. 33. Veres L., 1986.129-133. 34. Magay Géza gyűjtése. Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Dokumentáció Ltsz.: 69.5.79. 35. Erre vonatkozó adatokat közöl többek között Nóvák L., 1982. 41^9., 50-63. és Fél E., 1941. Részletesen: L. az „Üvegek a magyar parasztság használatában" c. megjelenés alatt álló dolgozat adatait. Vö. 20 jegyzet. 36. Erre a becsült következtetésre paraszti hagyatéki és leltárakat közlő munkák áttanulmányozása után jutottunk. A pontosítás érdekében végzett átfogóbb vizsgálatokra lenne szükség. 37. A népi üvegek ilyen jellegű felosztását először Takács Béla végezte el. Vö. Takács B., 1966. 40-59. 38. Itt arra a népi kerámiáknál használt felosztásra kell gondolnunk, amely többek között Domanovszky Gy., 1968. 17. munkájában is szerepel. 635