A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - B.HELLEBRANDT Magdolna: Szkíta kori temető Kesznyéten-Szérűskerten (1984-85 évi ásatás eredménye)

SZKÍTAKORI TEMETŐ KESZNYÉTEN-SZÉRŰSKERTEN 1984-85. évi ásatás eredménye B. HELLEBRANDT MAGDOLNA A Herman Ottó Múzeumnak 1972-ben egy edényt és egy lándzsát ajándékozott Galuska Imre kesznyéteni református lelkész. A régészeti tárgyak a mai tsz-műhellyel szemben levő régi fűrész helyén kerültek elő.

1 Az edény világosbarna, korongolt, pereme kissé kihajlik. Restaurált, kiegészített. Ltsz. 72. 22. 1. Sz. átm.: 8,5 cm F. átm.: 4cmM.: 8,2 cm. A lándzsahegy (Ltsz.: 72.22. 2) vas, hüvelye hosszú és átfúrt, levelén borda fut végig. H.: 26,2 cm, hüvely átm.: 2 cm (2. kép). A lelőhelyet legközelebb csak 1984-ben bolygatták, amikor a Szabadság Mgtsz szolgáltató házat épített, s az alapozásnál sírokat találtak. A leleteket Pusztai Imre ágazatvezető jelentette a múzeumnak. 1984 telén leletmentést, majd 1985-ben tervásatást végeztünk.

2 A lelőhely (1. kép) a Sajó és a Tisza által közrefogott háromszögben van, a Sajó egyik kanyarulatában, a folyótól északra elterülő lapos kiemelkedőn, Kesznyéten község nyugati szélén.

3 Az első két sírnak csak a leletanyaga van meg. Valószínű, hogy hamvasztásosak voltak. 3-16. sírokat tártunk fel a leletmentéskor, 17-20. sírokat azonosítottuk, 21-36. sírok az ásatás során kerültek elő. A megbolygatott, azonosított és feltárt 36 sírból csontvázas a 3., 4., 6., 9., 10., 14., 15., 21., 22., 24., 28., 29., 32. azaz 13 sír. Hamvasztásos az 1-2. 5., 7., 8., 11., 12., 13., 16., 17., 18., 19., 20., 23., 25., 26., 27., 30., 31., 33., 34., 35., 36. azaz 23 sír. A csontvázas sírok közül a 3. és a 4. hasonfekvő. A 3. csontváz bal karcsontja a koponya fölött helyezkedett el, s a könyök táján nyugodott a koponya. A jobb karcsont behajlított, lábai felhúzottak, tájolása K-Ny. Ny-K tájolású hat sír (4., 6., 21., 24., 28., 32.). DNy~ÉK tájolású négy sír (9., 14., 15., 29.), ezeket behajlított karral, felhúzott lábakkal temették el. Két sír tájolása DK-ÉNy (10., 22.), mindkettő szinte nyújtott. A temető eddig feltárt részében is többféle temetkezési sajátosság figyelhető meg, melyek egy része a korai vaskorból (pl. zsugorított temetkezés) került át a szkítakorba és vannak olyanok is, melyek tovább éltek a kelták betelepedése után is (pl. kő sírba helyezése és a zsugorított temetkezés is). Figyelemre méltók a kettős sírok. A 4., 5. és 10., 11. síroknál figyelhettük meg, hogy egy csontvázas sír mellett egy hamvasztásos volt. A 4. sír csontvázának törzse hason feküdt (mint a 3. síré), a tőle délre a sírfolttól 10 cm-re kezdődött az 5. sír. A váz (4. sír) mélysége 115 cm, a hamvaké (5. sír) csak 57 cm. A váz mindkét esetben melléklet nélküli volt, tehát a 10. sír is. Vele egy mélységben, azaz 1. HOM.Évk. XII. (1973.) 600. 2. HOM. Rég. A. 1749-85. sz. 3. Lásd még HellebrandtM., 1986. HOM Közleményei 24/1986. 21-22. 107