A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - NOVÁKI Gyula: Késő bronzkori földvár Dédestapolcsány-Verebcebércen

7. kép. Dédestapolcsány-Verebce-bérc. Sánc a délnyugati szögletben A terepbejárásokkal és térképezéssel elsősorban a telep kiterjedését és az erődítés nyomait igyekeztük felderíteni és rögzíteni. Az óriási, nehezen áttekinthető területen további feladat lenne a teraszok felmérése. Ezek különösen a nyugati oldalon figyelhetők meg jól, ahol a településre alkalmas, viszonylag lankás lejtőn tíznél több lépcsőben sorakoznak egymás felett, egészen a Verebce-bérc tetejéig, a földút vonala fölé is. Egyegy terasz azonban nem vonul végig az egész nyugati hegyoldalon, vannak közöttük több száz méter hosszúak, de rövid, 50-100 méteresek is, a hegy domborzati viszonyaihoz alkalmazkodva. Szélességük változó, a 3-4 métertől a 10 méterig terjedhet. A Kisvár alatti rész mindkét oldalon vízmosások és sziklák miatt erősen tagolt, ezért itt rövidebb teraszokat találunk. Rendeltetésük csakis egy lehetett: a lakó- és gazdasági épületek számára alakították ki a hegy egykori lakói. Az így körülhatárolható erődített telep teljes hossza, az északnyugati külső sánctól a Verebce-lápa külső árkáig, 2075 m. Legnagyobb szélessége a Vásárhely-parlag vonalában mérhető, 860 m. Teljes területe (síkban mérve) 123 ha. Nagy szintkülönbségek mutatkoznak az egyes részek között. Az északnyugati sánckapu és a Verebce-bérc teteje között 180 m szintkülönbség van, de a legalsó teraszok is, mindkét oldalon, igen mélyre lehúzódnak. A nyugati oldal legalsó teraszai 116-150 m, a keleti oldalon lévők pedig 156-186 m szintkülönbséggel vannak lejjebb, mint a közvetlenül felettük húzódó hegytető. A földvár területén régészeti ásatás még nem történt. Annak ellenére, hogy erdő borítja az egész területet, a felszínen sok helyen találni cseréptöredéket. A Dobosy László által találtakat már említettem, de magam is több helyen gyűjtöttem. Valamenynyi őskori, korongolatlan és mint a durva házikerámia általában, többnyire jellegtelen. Van azonban közöttük sötétszürke, fényes felületű és gyengén hornyolt díszítést mutató kis töredék is, amelyet a késő bronzkorba sorolhatunk. Ezen belül a cserepek önmagukban nehezen volnának egy-egy kultúrához köthetők, mert ezek a kis töredékek egyaránt 87