A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - GYULAI Iván: A gazdasági és társadalmi fejlődés ökológiai összefüggései

valamit ökoszisztémának, ökológiai rendszernek, ha azt rendszer-modellben reprezentálta. (Ökoszisztéma: egy populációs vagy populáció-kollektívum ökológiai szemléletű tanulmányozására létrehozott, absztrakción alapuló rendszermodell, amely alkalmas arra, hogy a valóság bonyolult jelenségeit egyszerűsített, de az adott szempontból leglényegesebb összefüggéseket hűen tükröző formában, a rendszerelemzés eszköztárával leírhatóvá tegye.) Az ökológia tárgyaként a populációkra és közösségekre hatást gyakorló környezeti és az ezeket a hatásokat fogadó tűrőképességi tényezők közvetlen összekapcsoltságának vizsgálatában jelöli meg, feladataként pedig azoknak a limitálással irányított jelenségeknek és folyamatoknak a célirányos kutatását, amelyek a populációk és közösségeik tér-időbeni mennyiségi eloszlását ténylegesen okozzák. Az ökológiai projektek létrehozásában a legnagyobb nehézséget a rendszerek határfelületi problémája okozza, de a szubjektív rendszerhatárok sem tudják kívülrekeszteni az emberi társadalom okozta hatásokat a vizsgálati témából. Mivel az ökológia fogalma bármely szupraindividuális szintre alkalmazható, illetve a részhalmazok működése csak az „egészen" keresztül értelmezhető, ezért jogosultsága van egy globális ökológiának, amelynek feladata, a planetáris rendszer (mint a legmagasabb szintű szupraindividuális organizáció) kapcsolatrendszerének vizsgálata az alrendszerek tér- és időben megvalósuló együttműködésének értelmezésén keresztül. Összefoglalva tehát: a társadalmi fejlődés alapját egy olyan rendszerszemléletű globális ökológiai tudomány jelentheti, amelynek gazdasági és társadalompolitikai gyakorlatában az összes probléma együttkezelése valósul meg. Mielőtt azonban feltárnánk a gazdasági-társadalmi fejlődés ökológiai összefüggéseit, fontos kitekintenünk a fejlettség fogalmára. A fejlettség filozófiai értelmezése mellőzi a fejlettség biológiailag létező ismérveit. Attól, mert az ember társadalmi lény, biológiai kritériumoknak egyed-, populáció-, társadalomszinten ugyanúgy eleget kell tennie, mint más élőlénynek. A fejlettség biológiai feltételét a folyton változó környezethez való alkalmazkodási képességben, azaz az evolúciós készségben kell keresni. Kétségtelen, ennek minden, ebben a pillanatban még élő faj egyede eleget tesz, de fajonként, sőt populációnként más és más evolúciós eséllyel. Az ember mint faj a folyton változó környezethez nemcsak biológiailag, hanem most már túlsúlyban kulturálisan is alkalmazkodott. A kulturális adaptáció sikerét lemérhetjük populációjának mennyiségi növekedésével, környezetének átalakító képességével, a társadalom építésére fordított energiafelhasználásban stb., de ugyanakkor ezek sikertelenségének jellemzői is lehetnek, ha az egyed-faj relációban a hosszú távú evolúciós esélyt vesszük alapul. Ha a fejlettséget az evolúciós esélyen keresztül ítéljük meg, a számos bizonytalansági tényező ellenére is érezhetjük, hogy több kockázati tényezőt halmoztunk fel a kulturális adaptáció során, mint más, egyed-környezet relációban pusztán biológiailag alkalmazkodó faj. Tehát amíg egzisztenciálisan vagy társadalmilag egyre magasabb nívóra emelkedtünk, addig fajunk karrierje, evolúciós sansza leromlott. A jövőben a fejlettségnek ezt a nézőpontját nem hagyhatjuk figyelmen kívül, azaz a gazdasági-társadalmi fejlődés irányának kötelező korlátja az evolúciós esély figyelembevétele. A másik nagy kérdéskör az ember és természet viszonya körül fogalmazható meg. A marxizmus az emberi társadalom természethez való viszonyát a történelem során fejlődő, aktív kölcsönhatásként ismeri fel. Érthetetlen, hogy a marxizmus mellett hogyan született meg a természet legyőzésének ideológiája, ha Marx és Engels gondolatait elemezzük az ember-természet kapcsolatáról. A marxizmusra támaszkodó gazdaság- és társadalompolitika a gondolatoknak csak az egyik felét állította szolgálatába, azokat, amely szerint az ember minőségileg új létezési módjával szembehelyezkedik a fennmaradó világgal, és „harcot" kezd a természettel, mert csak akkor maradhat fenn, csak úgy biztosíthatja szaporodását és fejlődését, ha emberi szükségleteinek kielégítése cél868