A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

FOTÓ- ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA - KUNT Ernő: Vizualitás és patológia. Két paraszti származású elmebeteg rajzának vizuális antropológiai vizsgálata

ris erejű vágyakat kifejező szexuális jelképpé. - A kereszt általánosan ismert és használt díszítő motívum a magyar népművészetben is. Ilyen kétértelmű ábrázolása azonban rendkívül ritka, csak szerelmi ajándékokon fordul elő. Elmebetegek rajzain azonban gyakran találkozunk közismert jelképek ilyen telített, többértelmű ábrázolásával. Itt is a beteg nő saját vágyának kivetüléseként foghatjuk fel, különösen akkor, ha megfigyeljük, hogy mindegyik kereszttel szemben ott van a különbözőképpen díszített körmotívum, amely e kontextusban félreérthetetlen feminin szexuális jelkép. A B oldal bal felső oldalán látható jeleket nem sikerült értelmezni. A B oldal bal alsó részéről egy összetett mondat indul, szegélyezi a lap alját és jobb oldalát. Ebben a beteg köszönetet mond Máriának és Szent Antalnak a betegségében kiállott szenvedések közepette tőlük nyert megerősítésért. A szöveg a kereszt-jelek vallásos tartalmát erősíti. A teljes képi ábrázolás szexuális vágyakozó tartalmát azonban a grafikai megjelenítés és kompozíció egyértelművé teszi. Nem másról tanúskodik e rajz tehát, mint arról a csaknem emberfeletti öngyógyítási vágyról, önrekonstrukciós kísérletről, amely elemi, archetipikus jelképekből kísérli meg megvalósítani önmagát ez az asszony, önnön gyógyulását keresve a vizuális leképezés révén. Valódi festői életművet hagyott maga után az a Borsod megyei férfibeteg, akinek skizofréniája az első világháború megpróbáltatásai során tört a felszínre. Szentistvánon - a magyar népi vászonhímzések egyik jellegzetes stílusát képviselő faluban -született. Fiatal parasztlegényként sorozták be. Betegsége még a háború alatt elhatalmasodott rajta, azóta folyamatos elmegyógyintézeti kezelés alatt állt, s késő öregkort megérve, ott is halt meg. A hosszú, intézetben töltött évek alatt legfőbb napi tevékenysége a naplóírás volt. Iskolai füzetek tucatjait írta-rajzolta tele. Munkájához színes ceruzát használt, amelyeknek belét nyálával dörzsölte el a papíron, így érve el festői hatást. Intenzív közlési vágyát e naplón keresztül élte ki. Fő témája a sorsfordító alapélmény, a világháború. Valamennyi ábrázolt figuráján a K.u.K. hadsereg katonai egyenruhájának sematikus jelzése ismerhető fel. A leggyakoribban ábrázolt katonák, lovaskatonák mellett visszatérő motívuma a gőzmozdony, a vasúti szerelvény, a lovasfogat, a vasúti indítóház, a templom, az óra, a virágtő, az érdemkereszt, ritkábban pedig a madár, a sír, illetve a sírkereszt ábrázolása. Ezek a motívumok szerves kompozíciós egységet alkotnak egymással, szőnyegszerűen borítják be a rendelkezésre álló teljes felületet. E kompozíciós együttesekben azonban rendszerint fellelhető az azokba tartalmilag és formailag egyaránt szervetlenül illeszkedő fekete keretbe foglalt arc (női arc) és egy feketével kitöltött rovar motívuma. Ezek az előző színes, változatos ábrázolásokkal ellentétben mindig feketék és mindig variálatlanok, szolgaian egyformák. Mintha a betegség változatlan meglétét volnának hivatva jelezni. Valahány lapon szöveg is található a képek mellett, sőt, azokkal elementáris kompozíciós egységben. A betűk szintén színesek, s a képi jeleket kiegészítő sorokban, foltokban helyezkednek el. Tudtom szerint az egykori parasztfiú írásismerete igen szegényes volt. Ez a hiányosság azonban nem zavarta meg írásvágyában: sajátos ábécét alakított ki, amelyet az évek során következetesen használt. A szövegek éppen úgy csak töredékeiben érthető mondatszegmensek, mint a beteg szóbeli közlései is azok voltak. Alapvető témája ennek is - miként a képeknek - a háború. Az egyik füzetköteg első lapján például egy férfi profilja alatt ez áll: „Kaatoonatiiiszt uuur szóóógálóója vaaagyok." Katonadalok is fel-felbukkannak a szövegben. Tartalmilag tehát az egész életmű a háború sajátos „kultúrhatásáról" tanúskodik. A mi számunkra azonban itt az általános vizuális antropológiai vonatkozások vizsgálata a fontos. A helyi, a szentistváni síkdíszítő hagyománnyal - különösen a vászonhímzésekkel - a naplólapokon gyakran felbukkanó virágtőmotívumok mutatnak közvetlen, szoros 859