A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - LOSONCZI Miklós: Urbán György interkontinentális forrásai

Itáliába, Los Angelesbe, Moszkvába és Miskolcra, Nagymarosra, Pécsre utazik, az nemcsak a tér koncentrált helyeinek felismerésére ösztönzi, hanem az idő festői össze­foglalásaira is, ugyanígy a zene, a balett sem puszta kirándulás számára, hanem tanulság az új művekre vonatkozóan. Ilyen értelemben válik más közegben, más eszközökkel Don Passos rokonává. önmagára adaptálja a század szellemi és a magyar képzőművészet formarendjéből következő munkamegosztást, - ennek alapján érzékeli a maga speciális teendőit önálló parcellában. A közmegegyezéses látvány és az elvont alakzat arányait hol az egyik, hol a másik fogalmazás többletével dúsítja művekké inspirációitól és a kép követelményei­től függően. így válik az Urbán-festmény megoldható rejtvénnyé a gyönyörködés és gondolkodás közös függvényeként. Széphalom és Sárospatak közel van egymáshoz, ­Kazinczy Ferenc és Urbán György ars poeticája is -; Kazinczy intelmét Urbán György művek gyakorlatává avatja, egyszerre „tüzes ortológus és neológus", hagyománytisz­telő és bátor újító, hűséggel ragaszkodik a magyar festészet nyelvi kódjához, miközben merész felderítéseket végez a teljes huszadik századi látóhatár és a nagyvilág forráshe­lyeinek figyelembevételével. A visszacsatolás tisztességével, kulturáltan gyorsított ha­ladással. Igazodással az értékekhez, ízléssel, intellektuális erővel. Képi fogalmazása erőteljes és világos - ez a belső táj Széphalom vidéke -, körülhatároltan tisztázott a fest­mény grammatikája. Minden eszközt, minden felismerést a mű irányába lendít, hogy a világ szikrázó jelen idejét festői emblémáiban összegezze. Úgy, hogy a helyi látvány kozmikus látószögben testesüljön, s - ami szintén meghatározó: a küzdelem a művész magánügye - a befogadás kellemessége közügy, embersége demokratizmusának figyel­mes tapintata. A kép együtthatója személyes lírája, a szemmel, szívvel felfedezett szí­nes öröm, de a szemlélet filozofikus-természettudományosán szabatos. Urbán György minden új impulzusra nyitott, az új látomások nyomába szegődik. Az ő folyamata: szemlélődik, gondolkodik, s közben megjelenik képzeletében a belső utazás kísérője, a kép, ezt alakítja motívummá a színkoreográfia egyedi tudatosságával. Az élmény festői tapasztalatai alapján rendeződik, utána következhet csak a kidolgozás, a mű második fázisa. Ebben a kivitelezési részben apró finomítások és változtatások történnek, de a lényeg a lényeg. Az, hogy festés előtt kész a kép. Külön képessége, s ez emberi aszké­zise egyben, hogy megszerkeszti lehetőségeit, egyetlen számára „nyíló virágot" nem hagy szedetlenül. Maradéktalanul kiaknázza tárnáit, nem tékozolja hanem hevíti kincseit. Az ifjúság első ösztönös rajzától máig perpetuum mobile gondolkodása, kép­zelete, eszköztára. Belső izgalma állandósul, kutatási kedve, ábrázolási leleményei ­mindig az első művét festi friss áramlásokkal, nem múló csodálattal a valóság igazság­tartalmú szépségei iránt, melyet a fogalmazás fokozódó szigorával örökít meg az értel­mezés többletével. A mondás - nem tudom, ki vagyok, még kevésbé, ki lehetek - Urbán György mű­vészetében úgy érvényesül, hogy alkotásaiban lázasan keresi nem egyszerűen önmagát, hanem mindig távlatait is. Mohó a megismerési szándék, s mivel rendre felismerések ra­jai érik, hogy követni tudja azokat, gyors a képi feldolgozás is. Egyszerűen azért, mert szándéka tette egyben - festészetté alakítva a természet és a társadalom törvényeit egyre többet akar birtokolni a létezés, a század, a nagyvilág és a haza törvényeiből. Lát­vány, érzelem, töprengés, vágy, akarat, élmény, felismerés, nosztalgia összegeződik az Urbán-műben. Mindig más arányokkal, ebben rejlik művészetének gyakorolt dialekti­kája, az, hogy rendszere állandó - megoldásai változnak. Általános, egyedi egyszerre. Távol áll tőle önmaga és a művészet ünneplése, a legszigorúbb értelemben a hétközna­pok festője, ő így, ezzel a módszerrel, ezen a kaptatón valósítja meg Delacroix felszólí­tását: A kép legyen ünnep. Az is, hiszen minden szerda húsvét. Szellemisége medence és transzformátor, gyűjti a kincset és a feszültséget, s amikor a tudatban felhalmozódott világ teljessé válik, akkor szilárdul művé az eszme, a gondolat. 814

Next

/
Oldalképek
Tartalom