A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PÁLOS Judit–MOLDOVÁN Angéla: Munkácsy Mihály „Colpachi iskola” című festményének története és restaurálása

MUNKÁCSY MIHÁLY „COLPACHI ISKOLA" CÍMŰ FESTMÉNYÉNEK TÖRTÉNETE ÉS RESTAURÁLÁSA PÁLOSI JUDIT-MOLDOVÁN ANGÉLA Ezerkilencszázhetvenkettőben az újvidéki Matica Srpska Galéria igazgatója a budapesti Szépművészeti Múzeum akkori restaurátor-osztályvezetőjének, Móré Miklósnak - egyéb múzeumi ügyek megbeszélése során - említést tett arról, hogy birtokukba jutott egy festmény, amelyet az újvidéki képtár muzeológusai Munkácsy művének (esetleg korabeli másolatnak) tartanak. A mű közvetlen vizsgálata céljából Molnár Zsuzsa művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria Új Magyar Képtárának muzeológusa utazott Újvidékre. A festményt igen rossz állapotban találta. Fernbach Péter nagybirtokos egykori ispánjától vásárolta meg az újvidéki képtár. A feszítőkeretéről leemelt, erősen rongált vászon 1920-tól fogva összetekerve hevert Fernbach Péter termini kastélyának padlásán. A mű eredetiségének stíluskritikai alapon való megállapítását biztonságosan támasztotta alá tisztázott provenienciája, s a festmény adatai, amelyek pontosan megegyeznek Sedelmeyer, illetve a - nyilvánosság előtt való szereplése utolsó nyomaként számon tartott - Stöcklaukció dokumentumaival. Munkácsy 1882-ben, Párizsban keletkezett Colpachi iskola című festményéről van szó. A mű első gondolata és vázlatai 1875-ben Colpachon, Munkácsy luxemburgi birtokán születtek meg. A végleges változat hét évvel később készült el és - a Könyves Kálmán Magyar Műkiadó Rt. műlapja révén - századunk elején széles körben ismertté, sőt népszerűvé lett. Maga a festmény azonban 1907-ben Sedelmeyer műkereskedőtől bácskai magántulajdonba került. A Végvári Lajos monográfiájához csatlakozó oeuvre katalógus az 1907-es Stöckl-aukcióig követi a festmény útját. A monográfus már csak fényképre és két egyidejű tanulmányra támaszkodva vonhatott le következtetéseket a lappangó műre vonatkozóan.' Minthogy a Matica Srpska Galéria által megvásárolt festmény eredetiségéhez nem fért kétség, a Colpachi iskola megszerzése kívánatossá vált, s ennek legalkalmasabb módjául a csere kínálkozott. Különösen, hogy az Újvidéki képtár konkrét javaslattal állt elő: a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnoka gyűjteményének szerb történelmi témájú képe - Pavel Simiö: Karlócai szerb gyűlés 1848-ban - ellenében cserébe ajánlotta Munkácsy művét, s ezenfelül még Paczka Ferenc egy erősen rongált festményét is. Végül hármas múzeumi csere eredményeként került a Colpachi iskola a Magyar Nemzeti Galériába. A Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnoka Barabás Miklós tíz, 1848-as témájú rajzát vette át a Nemzeti Galériától, cserébe Simic képéért. Munkácsy festményét 1976-ban vette fel törzsanyagába a Nemzeti Galéria. A nagyméretű, vászonra festett olaj kép feltekercselve, feszítőkeret nélkül érkezett (1. kép). A szakszerűtlen tárolás miatt rengeteg hosszanti és keresztirányú törésvonallal, 1. Végvári L.: Munkácsy Mihály élete és művei. Budapest, 1958. 803