A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - GODA Gertrúd: Holló László képei megyénk közgyűjteményeiben

20. kép. A fővárosi színjátszó társulat előadása Árkuson (Hortobágy) „Tegnap asszony, ma menyasszony", 1961. (funér, olaj, 100x125 mm Ltsz: SK. 70.90.) tők közvetítésével, asztal köré rendezi el Holló a mulatozókat alakító színészeket. A táncoló párok a falusi típusokat elevenítik meg: a susztertáncot járó vasutas magát mulattatva forgatja a „falu szépét", a sötét ünneplőt öltő gazdaember odaadóan ropja a csárdást az elhanyagolt asszonysággal. Az ital mámorától kurjongató vőfélyek csoportja zárja az asztal köré rendezett kompozíciót. A színpadiasság ezúttal maga a valóság, melyre csak néhány szegényes kulissza utal. A vándortársulat egyszerű díszlete az a vöröscserepes házeresz, amely a kép jobb felső részén segít a tér a térben élményt felkelteni, a pontos eligazodást szolgálni. A jókedvű munka festői öröme hatja át a falusi operettet ironizáló művet. A kép szép példája annak, hogy a kötött témán belül a művész szabadsága sértetlen marad. A mű hitelét fokozza a négytagú cigányzenekar tipikus megragadása. Ezt a szerepet bizonyára nem színészekre osztották, önmagukat adják a művészi átéléssel játszó muzsikusok, - s így a kép poénjává válnak. A nagyméretű mű a kadmiumok és az ultramarinok oly jellegzetes hollói színkontrasztjában fogant, s a fehér színfallal, a csűr szerkezetének hangsúlyozásával a párosan mulatók tagoltságát egy képi egységgé komponálja. A színek által az oldott figurák így egy nagy képi egységet alkotnak. Minden erényével jelen van a műben a festő, különösen ironizáló jókedve, s a típusok megragadásának mélysége révén. Alakjai ugyanúgy elemezhetők, mint Tornyai János „Juss"-ának perlekedői, de a tényszerűségen továbblépve Holló már bírál is. A színmű ürügyén kikarikírozza a jól ismert falusiakat, hogy gyengéikre rávilágítva szóljon hozzájuk. 780