A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - BODNÁR Éva: id. Markó Károly és Mészöly Géza festményei a Herman Ottó Múzeum Képtárában

kívül finoman festette. A vízparti fák és bokrok a víz sima tükrén visszaverődnek, az egész látvány optikai és hangulati egysége magával ragadó. Mesterien alkalmazta e ké­pén is a színperspektívát, a távolban lévő hegyek ködös szürkéskék színeivel érzékel­tetve a távlatokat. Áttekinthető, tiszta szerkezete, meleg tónusú koloritja, összhatásá­nak festői egysége Markó egyik vonzó alkotásává avatja. Az ló, Árgus és Mercur-téma Claude Lorrain híres rajzkatalógusában, a Liber Veritatisban, mely a nagy mester kétszáz bisterrel lavírozott tollrajzát tartalmazza, két feldolgozásban is megtalálható: 1646-ból „Árgus és ló" címen, 1660-ban, mint „Mercur és Árgus"; Earl Leicester tulajdonában lévő, 1644/45-ben festett olajképe is ló és Árgus jelenetét ábrázolja. 13 Claude Lorrain az 1646-os tollrajzon Árgust konvencionálisan, mint óriást festi meg, sziklás tájban, amint lót mint a vízben álló ragyogóan fehér „te­hént" őrzi. Mercur nem szerepel a képen, a folyó másik partján két pihenő naiád klasz­szikus alakja látható. A Leicester-gyűjtemény festményén pedig jobbra a sziklán a tivoli-i Sybilla templom és alatta a zuhogó vízesés zárja a látványt. - Markó festménye mind kompozíciójában, mind a mitológiai alakok megjelenítésében eltér Claude Lorrain hasonló mitológiai témájú műveitől, nagy példaképének hatása csupán annyi­ban érezhető, amennyiben általában Markó egész művészetére kisugárzott. Id. Markó Károly művei jegyzékében - melyet nagy gonddal és tudományos ala­possággal Pogány Ö. Gáborné állított össze - a Herman Ottó Múzeum Markó-festmé­nyét azonosítottam „Naplementi táj Mercur és Árgus alakjaival" című, 1838-ban datált, jelzett és méretében is megegyező képpel, amely 1903-ban a bécsi Wawra aukción szere­pelt. 14 Hogy mikor és kinek a vásárlása révén került hazánkba, sajnos nem követhető nyomon, valamint az sem, hogy vajon melyik tulajdonosa vagy restaurátora festette le a ragyogó fehér tehén, a bús ló alakját. * * * A művészeti irodalomban, - mint id. Markó Károly nevét Claude Lorrainéval -, Mészöly Gézáét (1844-1887) szintén egy nagy francia festővel, Camille Corot-val kap­csolták össze. Malonyai Dezső Mészölyt már századunk elején a „magyar Corot"-nak nevezte. 15 Mészöly valóban Corot, Boudin és a későbbi francia plein-air festők „roko­na", képeiben ő is érvényesítette az atmoszféra színátalakító erejét, a távolban megje­lenő tárgyak folthatásait, meglátta a párás levegőégben megtört, bujkáló színeket, a csodás ezüstöt és az igénytelen motívumokat is lebilincselővé fokozta. Mészöly számos műve gyöngyházas színeivel, finom valőrjeivel méltán emlékeztet a XIX. századi fran­cia tájfestők legnagyobb lírikusára. Nem véletlen, hogy a múlt század végén a külföldi műkereskedelemben Mészöly képeit, szignóját átfestve Corot jelzéssel hozták forga­lomba Londonban, Párizsban, Amerikában és kétségtelen, hogy ez a közismert tény egyben Mészöly munkásságának nemzetközileg is elismert kvalitását bizonyítja. A magyar táj festészetben Mészöly Géza fellépése idején még id. Markó Károly ha­tása, a klasszicista táj ábrázolás élt, amely Markó követőinek - Ligeti Antal, Molnár József, Telepy Károly - műveiben a müncheni romantikus-akadémikus tájfestői felfo­gással párosult. Mészöly volt az első. aki a magyar táj egyszerű, szinte jelentéktelennek tűnő részleteit felfedezte és a természetet közvetlen élményei alapján, reálisan hű, benső­séges hangulatú képeiben megörökítette. Nagy lépéssel vitte előre táj festészetünket: a barbizoni tájfestőkhöz hasonlóan, de közvetlen hatásuk nélkül, önállóan jutott el a „paysage intimé" festészethez. Szemléletének, művei szellemiségének párhuzama 13. Roethlisberger, M. 1961. 1. 239-241, 260, II. 165-179. 14. Pogányné, 1957. 383. 15. Malonyai D., 1903.289. 759

Next

/
Oldalképek
Tartalom