A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - VÉGVÁRI Lajos: A típustól a maszkig

lényegében naturalista struktúrát. Hamarosan a maszk primitív ereje, expresszív mágiája az egész képet hatalmába kerítette és átformálta. A modern művészet kezdetén tehát megfigyelhető az az érdekes jelenség, hogy a kép egy részeleme az esztétikai kapcsolódások törvényszerűsége szerint új formát kíván. Annak a folyamatnak lehetünk tanúi, ahol egy részeleme - vagyis a képegész alacsonyabb szintjén álló jel - magához idomítja a magasabb formai egységeket, sőt az egész képi struktúrát. Nem egyszerű stiláris módosulás játszódik le 1900 táján, hanem a képi elképzelések teljes megváltozása, egy újfajta, évszázados hagyományokat feldúló átalakulás. Létrejön az újfajta kép, amelynek több köze van az archaikushoz, az ősi mágikus ábrákhoz, mint a reneszánszhoz, vagy az impresszionizmushoz. A maszk mint újfajta ikonikus jel a kép egész jelzésrendszerét megváltoztatja és új struktúrába való szerveződésre készteti. Az új alakuló képforma nem a természeti valóság visszatükröződésének új módszerét kínálja, hanem a művészet új definícióját. Olyan új ábrázolásmódot, amelyet nem az objektívnek tartott természet és a művész szubjektív látomásának szintézise jellemez, hanem a természettől való elfordulás, a természet fölé való kerülés. Létrejön az ember belső világára irányuló kép típusa. Ebben az új képi rendben közvetítő arculatukat: formát, csak tisztán formát kölcsönöznek a művésznek, aki az egyszerűsítés és a deformálás módszereivel esztétikai vagy strukturális ideogrammákat, nem érzékletes jeleket alakít belőlük.

10 Ezzel a módszerrel a művész megszünteti a természet és a művészet egységét, vagyis azt a magatartást, hogy közléseinek megértéséhez a néző természeti tapasztalataira hivatkozik. A formává stilizált kép titokzatos emberjelekké, egy válságba zuhant, célját vesztett világkép analogikus megfelelőjévé bonyolódik. IRODALOM Csató., 1970. A kibernetika és az ember. Budapest Faure, E. 1951. Equivalences. Paris KoczogÁ., 1962. Az expresszionizmus. Budapest Lukács Gy., 1957. A különösség. Budapest Malraux, A. 1951. Les voix du silence. Paris PátzayP., 1942. Szobrászatunk magyarsága és európaisága. Magyar Csillag Teller Gy., 1971. Jel és jelkiválasztás az utolsó 100 év történetében. Valóság 2. 68. Végvári L., 1964. A képzőművészeti típus és annak válsága a XX. század képzőművészetében. Művészettörténeti Értesítő, Budapest 10. Teller Gy., 1971.2.68. 751