A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BODNÁR Mónika: Adatok Tornaújfalu népi táplálkozásához

másrészt napon. Egyesek szerint nem szabad a napra tenni, hanem a vékony szeletekre vágott részeket száraz, hűvös helyen, árnyékban kell szárítani. A megaszalt gombát szalmaszakajtóba tették, apadon tárolták. A gombát megsütötték, vagy főztek belőle levest. A gomba-savanyúságot nem ismerték, ezt csak újabban készítik, különböző szakácskönyvekből tanulják. Levesnek legfinomabb a galambgomba, csirkegomba vagy pecérke. Háromféle gombalevest készítettek. A gombát előbb leforrázták, az első levet mindig leöntötték. Aztán vajjal vagy zsírral berántották, ilyenkor zöldséget is tettek bele. Lecské\e\ (kockatészta) fogyasztották. Máskor rántás helyett tejjel vagy tejföllel habarták. Böjti napokon -szeredán és pénteken - a katolikusok káposztalében főzték meg a gombát. Karácsony vilidkor is ilyen levest ettek és esznek még ma is. Sütni leginkább a tinórut és a pecérkét szokták. Megabálták - az első levét ennek is leöntötték - hagymás zsíron megsütötték, majd tojással, esetleg tejföllel szaporították és tették ízesebbé. Tornaújfalu lakói a gyűjtögetés útján szerzett növényeket piacon nem árusították, inkább saját háztartásukban hasznosították. Házalni is ritkán, inkább csak a gyerekek mentek velük. Az elsődleges élelemszerzés - főleg a gyűjtögetés - egyre inkább háttérbe szorul. Ezt már az ötvenes évek kutatásai is hangsúlyozzák.

17 Ám még mindig akadnak nyomai és valószínűleg még sokáig így lesz, elsősorban a gyerekek jóvoltából. Már nem a szükség viszi rá az embereket a gombázásra, a sóska, som, hárs szedésére, inkább az ételek, az ízek változatossága miatt teszik. Tornaújfalu határa nem tartozott a termékeny területek közé,

18 földjein mégis megtermett mindenféle elet (gabonaféle). Termeltek itt búzát, gabonái (rozs), árpát, zabot. A bükkönyt a marha takarmányozására termesztették. Ültettek gruját

19 (burgonya), kukoricát, répát. Saját szükségletre megtermett a köles, a bab és más növények is. Területünkön a pépes ételeknek

20 aránylag kevés fajtáját ismerik. Ennek elsődleges oka valószínűleg a malomipar fejlettsége és a malmok közelsége lehetett.

21 Korábban bizonyára fontosabb szerepet töltött be ez az ételtípus a táplálkozás egészében. A pépes ételek elsődleges nyersanyaga ugyanis a durván őrölt liszt.

22 Ilyen lisztminőség elsősorban a kézimalmok segítségével nyerhető.

23 Az e/eíet, így a leggyakrabban használt, a kenyérsütés alapjául szolgáló gdbonái, de a búzát is - a ma élők emlékezete szerint - mindig a malomba vitték őrölni. A falu legidősebb lakója is csak hallomásból tudja, hogy egy ínséges esztendőben otthon őrölték a gabonát maimocskán.

24 Ez a kezi17. Ujváry Z., 1957.231. 18. „A mezőgazdaság részére Kassa képezi a határkövet, Kassán a szőlő is, meg a búza is megterem még, fölötte azonban a burgonya, zab s az árpa képezi a gazdasági termelés tárgyát." Borovszky S.-SziklayJ. (szerk.), 1896. 403. Vö.: Magda P., 1819. 389.; Fényes E., 1837.337.; Fényes E., 1847.278-179. 19. A gruja általánosan elterjedt nyelvjárási kifejezés ezen a területen. Vö.: Kosa L., 1980. 26. 20. A pépes ételeknek kétféle típusát különböztetjük meg: pépek és stercek. Vö.: Kisbán E., 1960. 9. A stercet az általam vizsgált községben nem ismerik, ez dunántúli étel. Vö.: Ortutay Gy. (főszerk.), 1981. 480. 21. Tornaújfaluban, Zsarnón (Zarnov) és Vendégiben is volt malom. 22. Vö.: Kisbán E., 1960. 10. 23. Vö.: Selmeczi Kovács A., 1981. 24. Az 1896-ban született Bodnár Anna így emlékezett vissza a kézimalmon való őrlésre: „Egy öregasszonytól hallottam - az még mamától is sokkal öregebb volt -, hogy egyszer, amikor ínség volt, nyőtték a gabonát a taklác közül, otthon őrölték maimocskán. Ez négy lábon állt, mint egy asztal, a közepén egy nagy lyuk volt, abban egy daráskő; rajta egy másik kő, azon egy lyuk, akibe rakták a szemet; meg egy másik lyuk a botnak, amivel hajtották. 738