A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - VIDA Gabriella: A munkára nevelés hagyományaihoz

nie.

31 A társasmunka alkalom is a fiatalok számára, hogy bizonyíthassanak a közvélemény előtt. Mindezeken túl magáévá tehetett itt néhány olyan munkaműveletet is, amelyet egyébként a mindennapi életben nem ismerhetett meg (házépítés), másrészt a közös tevékenység a különböző generációk találkozása miatt is nagy szerepet kap a kultúra átörökítésében. Meg kell említeni azt a funkcióját is a társasmunkának, amelyet a tevékenység szerinti (summások, napszámosok) csoportok kialakításában tölt be. A Murány-völgyi falvakban a társasmunkát brigádmunkának nevezik. Ezek egy részét a falu elöljárósága szervezte meg. Ilyenek voltak: a temető körülkerítése, kultúrház építése. A rendszeresebb társasmunkák alkalmai a bab fosztok, kukoricafosztók, tollfosztók, házépítés voltak. Ezekben a munkákban a gyerekek koruknak és képességüknek megfelelően részt vettek. „Téglát adogatni, vedret cipelni korán befogták a fiúkat." A közösség teljes jogú tagja csak az lehetett, aki viselkedése és munkája révén ezt kivívta magának. A felnőtté válásban nagy szerepe volt a munkavégző-képességnek, de nem elegendő ahhoz. A felnőtté válás, a felnőtté fogadás rítusa az esküvő volt. Az a tény, hogy családot alapít, a közösség által történő elfogadása annak, hogy rendelkezik mindazokkal a képességekkel és ismeretekkel, amit a társadalom elvár tőle. A lányok nevelése születéstől kezdve elsősorban az anya, vagy a nagymama feladata. Amíg a hiedelmek, vallási-ideológiai, erkölcsi hagyományok átörökítése elsőrendűen egy generáció „kiesésével" történt, a munkára nevelésben döntően a szülők vettek részt. Ennek oka a nagyszülők munkavégző képességének csökkenésében kereshető. Kivétel a nagymama-leányunoka viszonya a háztartási feladatok átadásában. A háztartási munkák elsajátítása közvetlen folytatása a kisgyermek ház köré lokalizálható tevékenységének. A 6 éves kislány sepreget, bútort mos, mosogat. Voltak munkák, melyeket kizárólag a lány végzett el a háztartásban: vasalás, ágyazás, takarítás, süteményezés.

32 Szintén a lányt dicséri a szépen rendben tartott kiskert. 8-9 évesen vet, gyomlál, kapálgat. „Babocskát ültetni elmentem tán 9 éves se voltam. Vitt nagyanyám, élőmbe kötte (kötötte) az ő kötőjét (kötényét), ő árkolta, én hántam (hánytam) és takargattam." A családi munkamegosztásban a lány feladata volt a háztartás munkáinak elvégzése, a mezőgazdasági munkák közül a kapás növények gondozása, a széna forgatása, takarása. A háziállatok közül a szárnyasok körüli teendők, illetve néhány munkaművelet a nagyobb állatoknál: fejés, amit 10-11 esztendősen tanult meg, itatás, etetés esetenként. A mezőgazdasági munka természet által megszabott ciklusa hatással van a belenevelődés módozataira is. A lányok télen tanultak meg varrni, főzni, mert akkor ezekre jobban volt idő. Nyáron a szántóföldön kellett dolgozni, olyankor a kapálást és más mezei munkát sajátították el. A legidősebb lánynak el kellett látnia a kisebb testvéreit, azok nevelését is. Ha az édesanyja nem élt, 12-13 évesen átvette annak feladatát, minden munkát elvégzett a ház körül. A főzést az anya nem engedte át teljesen a lányának. Segítkezett, de önállóan csak a sütemény elkészítését bízták rá, ezt nem is ellenőrizte az anyja. Abban, hogy a nagylány felügyelet nélkül igen kevés munkát végez, feltételezhető a család kímélő törekvése.

33 A lánynak kiemelt helye, státusa van a családban. „A nagylány falun befele: a jövendő feleség, anya és gazdasszony, kifele: a család cégére. Öltözete, viselkedése, munkaköre pontosan tükrözi családja gazdasági,társadalmi helyzetét."

34 Megtanítanak vele 31. Szabó L., 1968.130. 32. Jávor K., 1966.13. 33. Bertalan Á., 1967.30. 34. KovácsÁ., 1942.21. 729