A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - HANKÓCZI Gyula: Aerofon népi hangszerek Borsod megyében

száma azonban századunkra csökkent és részben csak a farsangra korlátozódott. Másrészt a XX. század elején már az ivókban is kezdték a „rezes zenekart", a „cigányzenét" és a „dudaszót" egymás után, a fenti sorrendben használni.

42 Emlékeznünk kell itt arról újra, hogy a dudások némelyike summásmunkára is magával vitte hangszerét az ország távoli pontjaira. 1921-ben vagy 22-ben a „summásságon is kövesdi ember vót a kutyadudás. . . . Mezőhegyesen mindig muzsikált szombat este, vasárnap délután."

43 E visszaemlékezés alapján a duda itt már „szükséghangszer", amit az is mutat, hogy ilyen szombat esti, vasárnap délutáni dudálások Mezőkövesden, az eredeti lakhelyen - tudomásunk szerint - ismeretlenek. A dél-borsodi dudások repertoárjából alig maradt fenn valami zenei emlék.

44 Inkább olyan szövegfoszlányok és strófák kerültek elő, melyek a visszaemlékezők szerint a duda zenéjéhez, a dudás dalaihoz tartoztak. A tardi dudás zenéjének szövegeiből említették a következőket: „Szűk idő, szűk idő, szűk idő . . ."Az adatközlő szerint ilyenkor a dudás lassan eresztette a szelet. Talán sivalkodtatta a dudáját? „Majd leszen még bő idő, bő idő . . ."-ez utóbbi gyorsabb volt az előzőnél, csárdás. Továbbá: „Kimének a temetőbe, / Megásom sírom előre, Ha meg találok halni, / Legyen hova eltemetni..." Más vélemény szerint Szemán, tardi dudás három nótát tudott nagyon jól eljátszani. Az egyiknek mindig ez volt a vége: „Ki hogy terem, úgy vesz el..." A harmadiknak az volt az „utolsó nótája", hogy „Ilyen helyre ilyen kell, / Különb helyre különb kell . . ." Egy Bogácsról, Tardról és Szentistvánról előkerült azonos dudanóta szöveg ismét csak a falvak közötti kapcsolatokra hívja föl a figyelmet: „Aki kutyadudás akar lenni, Gödöllőre menjen lakni, Ott vannak a jó nagy kutyák, Abbul lesznek jó nagy dudák."

45 A duda az 1920-as évek közepéig megőrizte jelentőségét Mezőkövesden, annak közvetlen környékén azonban, mint ahogy Borsod megye más részein is, korábban elvesztette funkcióit és eltűnt a hagyományból (8. kép.). Mára már csak néhány hiedelemtörténetben és énekkel vagy eszközzel való hangszerutánzásban maradt meg az emléke.

46 Ugyancsak a nyelvsípok családjába tartozik a klarinét és a tárogató. Ezek a XX. század kezdetétől terjedtek el a megyében. Rendszerint juhászok, gulyások, pásztoremberek használták, de a cigányzenekarok és a rezesbandák hangszerei közé is bekerültek. A klarinét az általánosán ismert típusnak felelt meg, legtöbbször hangszerüzlet42. Dala J.-Erdélyi T., 1941. 53., Lajos Á., é. n. HOM NA 957. 3. 43. Saját gyűjtésem 1981. MMA 26. 12. 44. Somfai L., (szerk.) 1981. LPX 18 060 A/l (Hanglemez) Lejegyzései a 33-34. oldalon. Vékony János mezőkövesdi dudás hangfelvétele 1938-ból. Kottája Bartók Béla lejegyzésében és megjegyzésével. Lásd még: Hankóczi Gy., 1982. 1., 2., 3. kottapélda. Itt kell megjegyeznünk, hogy az 1. és 2. kotta részben a szerző, részben a kottametsző hibájából tévesen jelent meg. Az 1. kotta 4. és 6. sorának első ütemei staccatoval értendők, a 2. kotta pedig előjegyzés nélkül, negyedik sorának utolsó hangja díszítőhang, nem főhang. Mindhárom kottából lemaradt a T. f. rövidítés az eredeti záróhang jelzése felől. 45. Az idézett töredékek és strófák, sorrendben: saját gyűjtéseim 1981. MMA 20. 7., 6.; 1981. MMA 34.158.; 1984. MMA 161. 3.; 1981. 20. 3. is Hankóczi Gy., 1982. 3. kottapélda. 46. Vö: Hankóczi Gy., 1982. 824-825. és 2. kottapélda; Herkely K., 1939.122.; továbbá saját gyűjtéseim 1981. MMA 34. 157.; 1983. MMA 141. 56.; a Matyó Múzeum Hangarchívuma 1984: Fügedi József mezőkövesdi lakos „brűgőzik" és locsolóval utánozza a duda hangját. 3. orsó, zöld szalagvég, 1-4-3-2 sáv, 0460-0680. fordulat; a Matyó Múzeum Fotótára 858, 859, 860 lelt. sz. felvételei. 708