A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - S.KOÓS Judit: Bronzkori csüngő Nagyrozvágyról

BRONZKORI CSÜNGŐ NAGYROZVÁGYRÓL S. KOÓS JUDIT 1971 telén talajjavító munkákat végeztek Nagyrozvágy község határában, melynek során a markoló bronztárgyakat és cserepeket forgatott ki a földből. A helyszíni szemle alkalmával további bronzok és cserepek kerültek a múzeum birtokába. 1 Ezek alapján kiderült, hogy egy bronzkori települést bolygattak meg, illetve részint el is pusztítottak. A beállt fagy miatt a leletmentést megkezdeni nem lehetett, így az a következő évre maradt. 1972 áprilisában leletmentő ásatás kezdődött a területen. 2 A község a Bodrogköz­ben, a csehszlovák-magyar határ közelében, Pacin és Kisrozvágy községek között fek­szik. A lelőhely a falu Egy házasdomb vagy Papföld nevű határrészén található, melyet három oldalról mocsár vesz körül. A földrajzi adottságokat figyelembe véve megtelepe­désre tehát védelmi szempontból kiválóan alkalmas hely lehetett. (Jóllehet a dombot azóta jórészt elhordták, de a lelőhely azonosításakor megállapíthattuk, hogy megköze­lítése még ma is veszélyes). A telepfeltárás során nyolc, egyenként 5x2 m-es szelvény kiásását végezték el. 3 Az ásató régész megállapítása szerint a település egyrétegű, s a középső bronzkori füzes­abonyi kultúra időszakába sorolható. Az ásatás ideje alatt végzett felszíni gyűjtésből származik az a nagyméretű bronz csüngő, amelyet a leletegyüttesből kiemelve, külön szeretnénk bemutatni. Úgy véljük, hogy díszítését, kidolgozásának technikáját, elterje­dési területét és kronológiai helyzetét tekintve beleilleszthető abba a körbe, amelyet a koszideriperiódus sajátos fémművességeként ismer a kutatás. Gyűjtőmunkánk során mindössze néhány olyan csüngőt találtunk, amelyet párhu­zamként állíthatnánk a nagyrozvágyi lelet mellé, így anyagközlésünk feltehetően nem tűnik öncélúnak. Az előkerült többi bronztárgy és a kerámiaanyag együttes közlésére egy másik cikkben szeretnénk részletesebben kitérni. A csüngő leírása: Nagyméretű, félhold alakú, lemezből kivágott, horgony alakú kö­zéptaggal ellátott csüngő. 4 Lekerekített végű fogója átfúrt. Erősen korrodálódott, a kö­zéptag egyik fele letörött. A fogó alatti rész enyhén deformálódott. Két helyen törött, valószínűleg az eldeformálódás következtében. Érdekességét, különlegességét az adja, hogy mindkét oldalán díszített. Egyik oldalán a teret jóformán teljesen kitöltő, három párhuzamos bekarcolásból álló, futó spirálmotívum látható. A csüngő felső szélein sraf­fozott háromszögek, alsó szélein pedig girlandminta helyezkedik el. A horgony alakú középtagot koncentrikus körök díszítik. A fogantyún levő lyuk alatt két napsugaras motívum, ahol a napot két-két koncentrikus kör, a sugarakat pedig félkörívek jelzik. 1. HOM Ltsz. 71. 45. 1-23. és 72.1.1-5. 2. HellebrandtM., 1972.18-19. 3. A leletanyag közlésre való átengedéséért Hellebrandt Magdolnának tartozom köszönettel. 4. HOM Ltsz. 71.45.23. 69

Next

/
Oldalképek
Tartalom