A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - MAKOLDI Sándor–M. PAP Gizella: A népművészet alkotás-pszichológiájáról (Három fafaragás elemzése a tartalom és forma egységében)

vétlen megfigyelése révén tájékozódott és osztotta be életét, mint akár kora középkori elődei, pl. hagyományozott szokásrendszere révén. A hitvilág szöveges emlékei léptennyomon bizonyítékkal szolgálnak erre.

3 A technikai civilizáció csak később hatástalanította a nap járásának, a hold-ciklusoknak figyelését, meghatározó segítségét a mezőgazdaságban, így életükben is. Ahol a hagyományos kultúra tovább élhetett, pl. a Kaukázusban, ott néprajzosok még gyűjthettek ennek élő bizonyítékait: „Menjünk ki a térre, megtudjuk, mikor lesz tavaszkezdő éjszaka! A téren ekkor már beszélgettek a tavaszról. Meglátjuk, hol megy le a Nap - mondta az egyik öreg. Ma a két torony között ment le - mondta a másik. (A hegyekben, a falu környékén, amelyek mögött lenyugodott és felkelt a Nap, fel voltak állítva kőoszlopok az évszakok jelzésére; attól függően, hogy melyik oszlop környékén ment le a Nap, vagy kelt fel, az öregek meg tudták határozni a négy évszak kezdetét. Ilyen egyszerű kalendáriumok csaknem mindenütt vannak a hegyekben)"

4 A kultúrtörténet - itt most végig nem sorolhatóan - bizonyítja, hogy a megfigyeléseket rögzítette is egyszerűbb, vagy gazdagabb, de azonos karakterre visszavezethető jelekben - vizuálisan - a népművészet. Az így keletkezett jelkészlet nem egyezményes, egyedi, hanem egyetemes alapú, az emberiség közös kultúrkincse, - így nem igényel gondolatmenetünkben történeti igazolásokat, mert az csupán a hordozó formájához kötődik. Például a XIX. századi borotvatok funkciója szerint kötődik korához, azok a pontok, spirálok viszont amiket hordoz, a kultúra más ágaiban jelentkező, más időben és helyen megjelenő megnyilvánulásaival is asszociálhatok, ha a rendszer, s a szemlélet, amiben megjelenik, azonosíthatók. Az emberiség, s így az alkotó ember értelme a történeti időkben ugyanis nemigen változott, legfeljebb a szemlélete, amivel ugyanazt az univerzumot figyelte, s kifejezte. Most csak annyiban próbáljunk visszahelyezkedni a XIX. századba, amennyivel az természetközelibb, panteisztikusabb volt, s így kezdjük alkotói szemszögből vizsgálni a tárgyat. Ha funkciója szerint kézbe vesszük és kinyitjuk, elsőként a két faragott szívvel van dolgunk, amely az elfordítható fatető rögzítő tengelyén van, mégsem része a zárnak, mint más borotvatokokon, ahol e helyt a titkos zármegoldás szokott lenni. Az alsó, lapos szív szabadon forog körbe-körbe, a domború pedig a tengellyel egyben csak balról középtájig. Milyen lehetőségeket rejt magában ez a két egylényegű, mozgó forma? A nagyobb szív ívein 24-24 ék alakú bevágás van, s ha a másik szív csúcspontjával, mint egy mutató hegyével végigpásztázzuk ezeket, két érintési pontot kapunk mindkét oldalon. Ha számoljuk az ékeket, érdekes módon 9:15-ös osztásarányt kapunk mind a négy esetben (3. kép). Úgy tűnik, tudatosan van hozzáidomítva a szívek formája az így kapható arányhoz. A kis domború szív úgy viszonyul a másik bevágásaihoz, mint mutató a skálához. A csúcsok, mint mutatók, ha egy irányba állnak, biztosan tűznek ki irányokat is. Nem kell néprajzi, kultúrtörténeti stb. dokumentumtár a fentiek elfogadtatásához, mert ezek a lehetőségek objektívek, az ember pszihikumából logikailag következnek. Ilyen esetben nem kell adatközlő a hitelességhez, a szándék meglétét, tudatosságát a „véletlenek" ilyen pontos egybeesése bizonyítja. A tudatosságot a továbbiakban is feltételezhetjük, s látjuk is, hogy a nagy szív hegy-mutatója az alatta lévő karc, egy spirál ponttal megjelölt középpontjába ér, míg nyitás közben a fedelet hátrahúzva, a spirál feletti négy pontig ér. A csúcs mintegy rámutat a karcolt vonalak között erőteljesen kimélyített pontok fontosságára. Tartsuk te3. Oláh A., 1986. 4. Moszynski, K. 1929. 161,; Sbornik svedenii o kavkazskin gorah 1870. 3.; Omarov, A. Kak zsivut laki. íz. voszpominnyij gyesztva. (Orzsi Z. szíves közlései) 684