A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)
NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - PETERCSÁK Tivadar: A sátoraljaújhelyi festett bútor
A SÁTORALJAÚJHELYI FESTETT BÚTOR PETERCSÁK TIVADAR A magyar népi bútorművesség egyik kevésbé ismert helyi stílusa a sátoraljaújhelyi festett bútor. A néprajzi szakirodalomban 1952-ig csak az e stíluskörbe tartozó pusztafalusi bútort említik, illetve közölnek fényképeket. Gönyei Sándor 1939-ben írja, hogy a helyi asztalos festett bútorokat készít. 1 Domanovszky György 1942-ben közöl egy 1888-as datálású kanapét Pusztafaluból „kanapés padláda" megjelöléssel. 2 A Sátoraljaújhelyen és Pusztafaluban készült festett bútorok közül az 1930-as évek végén került néhány darab a Néprajzi Múzeumba. Ezek alapján végzett K. Csilléry Klára részletes helyszíni gyűjtést 1951-ben Sátoraljaújhelyen a még élő asztalosok körében. 3 1952-ben ő közli az első jellemzést a sátoraljaújhelyi stílusról egy szék bemutatásával. 4 A Magyar Néprajzi Lexikon sátoraljaújhelyi bútor címszavát is K. Csilléry Klára írta. Ebben az addigi ismert bútorok alapján összegzi e stílus sajátosságait. A sátoraljaújhelyi bútor „jellegzetes stílusa későn, a XIX. század második felében bontakozott ki, évszámos példányok alapján alakulása az 1880-as évektől az 1920-as évekig követhető. Alapszíne fekete, rajta a virágozás fő színe piros, kevesebb kékkel, sárgával, zölddel. A virágok tömött csokrokban, füzérekben helyezkednek el a díszített felületen. A századfordulón a virágokat általában már nem festik, hanem fából, illetve burgonyából kivágott tulipán és lóhere alakú pecsétlőket használtak." 5 A lexikonban ismét publikálták a már korábban leközölt kanapét és széket, 6 illetve a bölcső címszónál egy Karcsáról származó virágozással díszített talpas bölcső látható. 7 A Néprajzi Múzeumban és a Tiszáninneni Református Egyházkerület Múzeumában található néhány újhelyi bútor mellett a legjelentősebb ilyen gyűjtemény a sárospataki Rákóczi Múzeumban van. E bútorok egy részét magam gyűjtöttem az 1970-es évek elején, melyek közül több még használatban volt. A sárospataki közgyűjteményekben lévő mintegy 60, zömében datált bútor, valamint K. Csilléry Klára 195l-es gyűjtése alapján jól megrajzolhatók e későn kialakult helyi stílus sajátosságai. Az újonnan 1. Gönyei S., 1939.130. 2. Domanovszky Gy., 1942.12. t. 3. A gyűjtés anyaga megtalálható a sárospataki Rákóczi Múzeum Adattárábán: SRMA 55-20, 55-95, illetve első példánya a Néprajzi Múzeum Adattárában. 4. K. Csilléry K., 1952.21. 5. K. Csilléry K., 1981.431. 6. Magyar Néprajzi Lexikon 3. köt. 1980.19.; 4. köt. 1981. 431. 7. Magyar Néprajzi Lexikon 1. köt. 1977. 363. 667
