A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - PAP Miklós: Tulajdonjegyes üvegek a Hegyalján

TULAJDONJEGYES ÜVEGEK A HEGYALJÁN PAP MIKLÓS Hazánkban, így Hegyalján is a borok palackozása az üveggyártás megindulásával vehette csak kezdetét. Ma megszoktuk azt, hogy a boros palackokon a minőséget, mennyiséget, a termőhelyet, esetleg a különleges adatokat, mint például az évjáratot, összetételt, alkoholtartalmat, készítésmódot a címkéken tüntetik fel. Mindez csupán az 1840-es évektől vált általánossá. A címkézés, a vignettázás ugyan régi eredetű, még 1476-ból származik, amikor a holland Veldemer cég egyik kiadványát a szőlővenyige rajzával díszítette, de általános elterjedése csak a XVIII-XIX. században kezdődött. A címkézett palackok elődjei a tulajdonjegyes üvegek voltak. Bortárolásra alkalmas üvegek gyártásával szélesebb körben csak az 1500-as évek végétől, az 1600-as évek elejétől foglalkoztak a manufaktúrák. A varsói Fukier (Fugger) család pincéjében már több palack 1606-ból való magyar (tokaji) bort tároltak. Hegyaljánkon 1698-ban II. Rákóczi Ferenc fejedelem Regéczen alapítja Hutnik Tamás vezetésével az első üveghutát, mely később tovább vándorolt Óhuta, Középhuta, Újhuta és Vágáshuta községek területére. Ez üveghuták egészen 1916-ig folyamatosan működtek. Az egykori kimutatások szerint, ablakszemekül szolgáló tányérüvegeken és a legkülönbözőbb használati tárgyakon kívül, főleg 1840 után hegyaljai borospalackokat is gyártottak. E palackok formája és anyaga lényegesen eltér a ma megszokottak alakjától és anyagától. Alakjuk a legkülönbözőbb. Van közöttük hosszú, szögletes is, de zömmel hengeres testűek. Vannak karcsú hosszúnyakúak, karcsú rövidebb nyakúak, zömök rövidnyakúak és a régi pezsgős és sörös üvegekre emlékeztető idomúak is. Színük a felhasznált alapanyagoktól függően, a fehértől a világos zöld-kékes árnyalatokon át a sötétzöldig és barnáig, az űrtartalom pedig a 3 deciliterestől a literes nagyságúig változott. A mai értelemben vett szabvány palackok, a rajnai és tokaji palackok ekkor még nem voltak. A tulajdonjegyes üvegek gyártásának ugyanaz az oka, mint a hordósütő vasak készítésének. Céljuk nemcsak az volt, hogy a szőlőtermelő gazdák és gazdaságok egymással vetélkedve minél szebb palackokba „öltöztessék" boraikat, hanem elsősorban boraik védelme. A márkavédelem, hogy boraikat megkülönböztessék más termelőkétől, hogy azokat se ellopni, se meghamisítani ne lehessen, s így a termelő által elért és megszokott minőségi szintet szavatolják. Az üvegeken lévő tulajdonjegy rendszerint az üveg testére (hasára), nyakhajlására, vagy talpára, az üvegfúvók által képlékeny állapotban applikált, forrasztott, különböző alakú és formájú pecsét, mely a tulajdonos nevét, monogramját, címerét, szimbólumát vagy jelmondatát tartalmazza. A tulajdonjegyek alkalmazása szinte egyidős a palackozás kezdetével. A Tokaji Múzeum birtokában lévő üvegek közül legrégibb egy, kb. az 1700-as évekből származó hosszúnyakú, szögletes, színtelen palack, melynek tulajdonjegye sakktáblaszerű mezőkből áll. Ugyancsak a múzeum birtokában van egy nagy R-betűs tulajdonjegyes üveg 647