A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - VERES László: Magyar népi boros- és pálinkásüvegek

MAGYAR NÉPI BOROS- ÉS PÁLINKÁSÜVEGEK VERES LÁSZLÓ Az üvegből készült tárgyak népi kultúránkban betöltött helyét, szerepét még napjainkban sem határozhatjuk meg kellő mértékben. Még mindig azt kell bizonyítanunk, hogy ezeknek az eszközöknek fontos, nélkülözhetetlen helyük volt a paraszti tárgyi környezetben, és bizonyos szempontból (lásd világítás) legalább olyan fontosak voltak, mint a kerámiából készült tárgyak. A magyar néprajztudomány szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyta az üvegből készült használati eszközöket, amikor a paraszti kultúra egyes elemeit vette vizsgálat alá, vagy éppen csak egy-egy különleges darab említésére vállalkozott, melyek elsősorban kuriozitásuk miatt keltették fel a figyelmet.

1 A részletes, átfogó kutatások megkezdése előtt is számtalan jel, adat utalt arra, hogy az üvegből készült használati tárgyakat a népi kultúra szerves részének kellett volna tekinteni, hogy ezek a tárgyféleségek fontos helyet foglaltak el a paraszti tárgyi világban. E tárgyak funkcionális és szakrális jelentőségére számtalan adat utalt. Ezek közül a legérdekesebbeket kiemelve támaszthatók alá az előbbi megállapítások. A történelmi borvidékeken a gazdák egy-egy jobb évjáratú bort palackozva is megőriztek, s a palackok többnyire a gazdák kívánságára egyedi üvegpecsétekkel készültek, melyek a tulajdonos monogramjának adhattak helyet.

2 Dél-Magyarország egyes részein, így többek között Mohácson, nemzedékről nemzedékre öröklődtek azok a fél- és egydecis űrtartalmú pálinkás korsócskák, melyekből a gazda ünnepnapokon vagy különleges alkalmakkor (tisztelt vendég érkezésekor) fogyasztotta a pálinkát.

3 A Szeged környéki tanyákon egykor jegyajándékba adtak a legények kedvesüknek üvegpoharakat, amelyeket a házasságkötés után a komódon féltve őriztek.

4 A Mátrában, Párád környékén a legények üvegmángorlót vásároltak kiválasztottjuknak.

5 A Zempléni-Hegyköz falvaiban véteknek számított az, hogyha valaki nem őrizte meg a családtagjai sírhelyén halottak napi gyertyaégetésre használt színes üvegből készült mécspoharakat. Szokásban volt üveg gyertyatartókat készíttetni és adományozni egyes területeken az egyháznak, vagy a keresztelő során használt üvegkancsócskákat „egész életen át megőrizni".

6 Az ország egész területén megfigyelhető, hogy a hagyományos berendezésű parasztházakban az üvegeket, főként a poharakat, féltve őrizték és különleges helyen tartották. 1. A Magyarság Néprajza a paraszti tárgyi környezet bemutatásakor a világítóeszközök mellett egyetlen üvegtárgyról, egy üvegből készült gyertyaöntő formáról tesz említést. Az 1975-ben megjelent Magyar népművészet c. reprezentatív kötet anyagában is csak egy szenteltvíztartó képviseli a paraszti használatú üvegeket. Vö. Magyarság Néprajza I. 372. és Hofer T.-FélE., 1975. 479. kép 2. PapM., 1985. 167. 3. Sarosácz Gy., szíves közlése 4. Juhász A, 1974/75. 141-143. 5. Veres L., 1984.31. 6. Takács B., 1966. 54. 629