A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - UJVÁRY Zoltán: Kultusz- és rítuselemek a dramatikus játékokban

A tréfás játékká alakult ekehúzás eredeti funkcióját a délszláv és a keleti szláv szokások századunkig megőrizték. Szlovén szokás szerint legények húztak egy faekét. Házról-házra jártak és az udvaron barázdát szántottak. A felhasított földbe magokat vetettek.

17 A hasonló bolgár rituális szántásban és vetésben az egész közösség részt vett. A szokás termékenységvarázsló funkcióját egy fából készült, pirosra festett fallosz is mutatja.

18 A rítus jelleg a keleti szlávok hagyományában is jól megfigyelhető. Az ekehúzás a keleti szlávok körében rendkívül nagy területen ismeretes volt. Az ekét a karácsonyi újévi ünnepkörben vitték a szokás résztvevői. Az ekével a hóban szántottak és magokat vetettek. A játékosok a házakba is betértek, ahol a szántást, a vetést és a kaszálást imitálták. A szántás rituális funkciójára mutat az a példa, amely szerint ha a nagy hó miatt sem az utcán, sem az udvaron nem lehetett szántani, akkor az ekét a padlásra vitték, és a padlás földjén húzták végig.

19 Az ekehúzás tuskóhúzássá alakult változataira az ukránok köréből vannak példák. A maszlenyica (húshagyóhét) hétfőjén azoknak a lányoknak a kezéhez, akik nem mentek férjhez, illetőleg a nőtlen férfiak kezéhez egy fatuskót (klodka) kötöttek. A rítus elvesztését és a játékká válást mutatja az eseményt lezáró táncos mulatság is.

20 Az ekehúzással kapcsolatos mozzanatok jól megőrizték a játék eredeti funkcióját, a termékenységvarázsló mágikus szántásnak az emlékét. A játékká válás folyamata minden bizonnyal már akkor megindult, amikor olyan szokáskörben jelent meg, amelyben elsősorban a játékok domináltak. A tél-tavaszi időszak, a farsangi hagyománykör szórakoztató szokásai a rítuscselekvéseket fellazították és fokozatosan játékká alakították. A cselekmény rítusjellege egyre inkább háttérbe szorult és kialakultak azok a mozzanatok, illetőleg formák, amelyek funkcióban és megjelenítésben is új szokást hoztak létre. A rítusok évszázadok, évezredek folyamán lényeges változásokon estek át. Azonban a legerősebb változásban is felfedhetők az eredeti elemek. Ebben az összefüggésben tanulságos lesz egy újgörög példa kultusz-rítus-játék fejlődési vonalára hivatkoznunk. Ebben a játékban sajátos formában jelenik meg az ekehúzás rítusa. A Kalogheros néven ismert játék két maszkos főalakja állatbőr öltözetben és maszkban jelenik meg. Az egyik nyilat, a másik fallosz alakú botot tart a kezében. Egy öregasszonynak öltözött játékos fabábu gyermeket hordoz. A cigánymaszkos alakoskodók ekevasat készítenek. Házról-házra járnak. Egy jelenet szerint az egyik Kalogheros feleségül vesz egy álmenyasszonyt. A másik lelövi. A halottat életre keltik. Ezt követően ekét húznak, gabonát vetnek, bő termésért fohászkodnak és a cselekménysort tánccal zárják le.

21 Ez a példa kiválóan mutatja a kultusz, a rítus és a játék összefüggését. A kutatók rámutattak arra, hogy a Kalogheros játék Dionysos kultuszára vezethető vissza, sőt, eredete a kezdetleges földművelő kultúra homeopatikus mágiájában kereshető, amellyel az emberek a természet erőit igyekeztek befolyásolni. Ezt az erőt később megszemélyesítették, a Dionysos, illetőleg más istenség nevét vette fel. Dionysos életét az ősi mitológia ugyanúgy írja le, mint ahogy a Kalogheros játék bemutatja. Dionysos először mint bölcsőben fekvő gyermek jelenik meg. A mítosz szerint az istent üldözik és meggyilkolják. Halála azonban csak szükségszerű feltétel volt ahhoz, hogy tavasszal fel17. Kuret, N. 1955. 260.; Kuret, N. 1965. 79-88.; Orel, B. 1952. 151.; Drobjakovic, B. 1960. 195.; Belovic, J. 1927. 247. 18. Vakerelsi, C. 1965. 343. ff.; Vakerelski, C. 1969. 126. ff.; Vakerelski, C. 1943. 39. ff.; Arnaudoff, M. 1917. 23. ff.; Angelova, R. 1967. 226. ff.; Zlatkovskaja, T. D. 1967. 31. ff. 19. Szavuskina, N. I. 1927. 25.; Propp, 1963. 20. Zelenin, 1927. 382. 21. Megás, G. A. 1963. 63-65. 624