A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BENCSIK János: A pásztorház (az állattartó közösség „cseléd”-je Északkelet-Magyarországon)

lángos kalácstészta, elnyújtva, túróval, grízzel töltve, négy sarka visszahajtogatva.

106 A lángos ugyanígy készült Göncruszkán is, tetejét tojással megkenték, ettől szép pirosra sült. Az ajándékozott tészták között a béles (Tiszatardos), illetve a gyalogbéles (Baskó) fordul elő, mindkét esetben a lángosféle tésztát nevezték így.

107 f) A pásztorok ajándékozásának megkülönböztetett alkalma volt a karácsony.

107/a Viliakor a pásztorok (a csordás és kondás gyakran együtt mentek) kántálni jártak. A csordás kürtjén elfújta a „mennyből az angyal"-t, a kondás meg néhányat pattintott az ostorával, s boldog ünnepeket kívántak a gazdának és háza népének.

108 Mogyoróskáról ismerjük az alábbi köszöntőverset is:

109 „Adjon az isten több karácsony estét, Ne ilyen szomorút, Bort, búzát eleget, Holtunk után lelki üdvösséget! Kívánom az egész házi népnek, Tiszta szívemből kívánom." Ehhez hasonlatos, de ettől színesebb, tartalmasabb köszöntőt mondottak a pásztorok Pálházán is karácsony estéjén:

110 „Adjon az isten több karácsony estéket elérni, Nem ilyen szomorút, hanem örvendetesebbet! Bő bort, bő búzát eleget, Atyafi szeretetet, holtunk után lelki üdvösséget! Ezt kívánjuk az egész háznépnek. Ahányszor megbillenti a szarka a farkát, Annyi ezres bankó üsse a házigazda markát!" E köszöntőt általánosan elterjedtnek tekinthetjük. Mellette Bükkszentkeresztről Gunda Béla hajdúsági pásztorok által énekelt karácsonyi köszöntőt írt le.

111 A kántálást leírók itt is megegyeznek abban, hogy egyéb ajándék mellett a lángosnak jutott az első hely. A karácsonyt köszöntő szokások egyik eleme az, hogy a pásztorok magukra csengőt, kolompot akasztottak, s úgy mentek végig a falun (Edelény),

112 így hajtottak másnap reggel (gömöri Szárazvölgy).

112/a Az ajándékok összegyűjtése rendszerint a pásztorfeleség feladata volt és maradt, ők aztán a magukkal hozott kasba, illetve zajda, ajda ruhába, ponyusba, abroszba kötve vitték haza a sok lángost, kalácsot. Ebből napokig élhetett a család. A férfiak a helyben el nem fogyasztott italt üvegdemizsonba, kulacsba gyűjtötték össze. Olykor tarisznyába és zsákba rakták a tésztaféléket. Annyira számítottak a lángosra ünnepek alkalmával, hogy egyik-másik pásztorfeleség előre kérte a lángost, ezzel biztosítva friss tésztát családjának (Göncruszka). Érdemes odafigyelnünk egy itt-ott felbukkanó jelzésre: Bükkszentkereszten úgy volt a faluval az egyezség, hogy karácsonykor mehetnek kántálni, egyébkor (Szilvesz106. Végh Á., DENIA. 2140. 107. NagyJ., DENIA. 166., György K., 1971. 55. 107/a. Niedermüller P., 1981. 219. 108. Szabadfalvi J., DENIA. 564., Szikom i. m. 313. 109. Béres Gyula (sz. Mogyoróska, 1921.), szülei parasztok voltak, maga is gazdálkodott. Ma tsznyugdíjas Vizsolyban. 110. Petercsák T., 1979. 278. 111. Gunda B., 1985.88. 112. Ujváry i. m. 116. 112/a. Benkő'x. m. 638. 615