A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)
NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BENCSIK János: A pásztorház (az állattartó közösség „cseléd”-je Északkelet-Magyarországon)
conként), és havi 400 Ft-ban állapodtak meg vele. Házanként 1 kosár krumplit kapott, és emellé 1 darab földet, veteménynek, amit a kondás volt köteles művelni. 80 Előfordult, hogy a kondást a falu kosztolta. Erre akkor került sor, ha a másik faluból járt át a kondás naponta. Reggel kenyeret és szalonnát tettek a tarisznyájába a soros háznál, behajtás után pedig főtt ételt kapott. Ilyenkor minden háziasszony jobbat főzött, mert félt, hogy megszólja vagy kibeszéli a kondás. 81 A felsőregmeá csordás fizetése 1906-ban marhánként 1 véka gabona, 1 kenyér, 1 szakajtó liszt, 2 tojás, 2 krajcár volt. Egy tinó után 1/4 rész búzát, 1 kis bornyú után 20 krj-t állapítottak meg. Évi lakbérébe 14 koronát fizetett a község elöljárósága. Filkeházán 1947-re a csordás 12 mázsa terményt (fele búza) és a hozzá tartozó rétet és földet (használatra), 2 szekér tűzifát és havonta 150 Ft pénzfizetést kapott. 82 Tiszaladányban tehenenként és disznónként (talán) 1 szakajtó búzát, 1 kenyeret, az első sódart (a vágott sertés első lába), paszulyt, lisztet, kompért, amennyit tudott adni a gazda. S valamennyi vacsorapízX. Két süldő tett ki egy öreg számot. A kisebb malacok után pénz járt a kondásnak. De előfordult, hogy kenyeret adtak a pásztoroknak. 83 Tiszatardoson terményt nem adtak a pásztornak. Házanként a következő vacsorát kapták: 5 kg-os kenyér, 2 kg szalonna, 4-5 liter bab, s valamennyi pénz. A csordás is ezt kapta, csak nagyobb volt a pénze. 84 A falvak pásztorainak - fent tételesen is felsorolt-jövedelme, számítások nélkül is kimondhatjuk, hogy népesebb családok esetében csupán a létminimumot biztosította számukra. Hiszen egy-egy csordában, gulyában vagy kondában legfeljebb 200 db állatot legeltettek. Az állatszámot egyebek mellett a szűkös legelő térségek is korlátozták. Ehhez társult az, hogy a tételezés mértéke többször a szubjektumra hagyatkozott (ki mennyit akart vagy tudott adni). Ezt a helyzetet a pásztorok és feleségeik várható elítélő magatartása befolyásolhatta, de meg nem változtatta. 85 Ellenkezőleg. A legeltetési társulatok olyan határozatokat hoztak, amikor is a vacsorát természetben váltották meg, s a folyamatot az zárta le, hogy a természetbeni bértételeket mind gyakrabban pénzül fizethette ki az állattartó gazda. 86 Ezek ellenére is a pásztorok jövedelme számos módon egészülhetett ki. Egyik formája ennek a különböző alkalmakkor kiadott pénz-jutalom vagy ajándék. a) Kihajtáskor tavasszal l-l pakli dohányt meg 1 liter bort (Erdőbénye), vagy más ajándékot vittek a pásztornak. 87 Ezt nevezték szoktatónak is. Első kihajtás után szalonna, tojás, liszt vagy 10 fillér járt (Baskó) a pásztornak. Az első kihajtáskor (tavaszi ki verés) szoktatót adnak a pásztornak (Mogyoróska, Hegyköz). Ez lehet darab szalonna, 1 pohár pálinka. 88 Új állat kihajtásakor is szoktatóval elégítették ki a pásztort, ennek összege 10-20 Ft lehetett. 89 Fónyban akkor adtak szoktatót a kondásnak, amikor először ment a malac a legelőre, mértéke pedig valamennyi pénz, fél liter bor, szalonna és kenyér. Akitől nem kaptak szoktatót, azt mondták neki, hogy „kössél csombókot a farkára". 90 80. PetercsákT., 1972.515. 81. PetercsákT., 516. 82. Petercsák T., 1979. 274-275. 83. Takács G-né (Tiszaladány) 84. Szabó G. (Tiszatardos) 85. Takács G-né (Tiszaladány)., Bacsó I. (Göncruszka). 86. Snftorai.m. 311. 87. Barkó J. (Erdőbénye)., NiedermüllerP., 1978-79. 115. 88. Végh Á., DENIA. 2140., Petercsák T., 1979. 276. 89. Viga'x. m.96. 90. Végh Á., DENIA. 2140., Petercsák T., 1972. 515. 613
